„A barátaim és én széles nemzeti kormányt fogunk alakítani a Likuddal az élén, amely gondoskodni fog kivétel nélkül minden izraeli állampolgárról. Olyan kormányt, amely csökkenti az adókat, az árakat. És amely mindenekelőtt visszaadja a nemzeti büszkeséget Izrael polgárainak, hogy emelt fővel járhassanak az utcán” – így reagált Benjamin Netanjahu arra, hogy hétfőn este a Naftali Bennett és Jair Lapid vezette nyolcpárti koalíció bejelentette a Kneszet feloszlatását és az előrehozott választásokat. Ezzel nemcsak a közvéleményt, hanem a sajtóértesülések szerint magát a koalíciót is meglepték. A két vezető a televíziók által élőben közvetített közös sajtótájékoztatón közölte: életbe léptetik a tavalyi koalíciós megállapodásban rögzített rotációs kormányzást, Jair Lapid mostani külügyminiszter lesz az ügyvezető kormányfő a választások utáni új kormány megalakulásáig. Ez a jelenlegi erőviszonyok közepette igen hosszú időt is jelenthet, Netanjahu is több mint egy éven át állt az ország élén ügyvezető miniszterelnökként.
A Bennett-kormány, amint arról beszámoltunk, azért kényszerült önfeloszlatásra, mert elveszítette többségét, s a koalíciós vezetők szerint is fenntarthatatlanná vált a további kormányzás. Míg a korábbi koalíciós dezertőrök egyértelművé tették, hogy nem kívánják elősegíteni Netanjahu visszatérését a hatalomba, az utolsóként távozó Nir Orbach, a Bennett alapította radikális jobboldali Jamina párt képviselője nyilvánosan kijelentette, hogy támogatni fogja a Likud indítványát a törvényhozás feloszlatásáról, és ezzel biztosítja a többséget az ellenzéki javaslathoz.
Most azért folyik a versengés az ellenzék és a koalíció között, hogy szerdán kinek a feloszlatási javaslatát tűzze napirendjére a knesszet.
A koalíciós vezetők eredetileg azt mondták, az övéket jövő héten tervezik szavazásra bocsátani, de miután a Likud jelezte, hogy szerdán benyújtja saját feloszlatási törvényjavaslatát, a koalíció is felgyorsította az ütemtervet. Így elméletileg akár meg is történhet a törvényhozás feloszlatása, bár az izraeli média egybehangzó értékelése szerint sokkal valószínűbb forgatókönyv a jövő hét hétfője, mivel a javaslatnak négy plenáris szavazáson és két bizottsági felülvizsgálaton kell átmennie.
A Jerusalem Post szerint Netanjahu túljárhat a koalíció eszén. és megpróbálhat egy alternatív kormányt összehozni, ezzel elkerülni a három éven belüli ötödik választás kiírását és megakadályozni Jair Lapid átmeneti miniszterelnökségét. Ha sikerül 61 támogatót szereznie egy konstruktív bizalmatlansági indítványhoz és egy nevekkel alátámasztott alternatív kormányhoz, akkor az a kormány automatikusan át is veszi a hatalmat.
Ez azonban egyelőre úgy tűnik, nem jön össze, és az októberre valószínűsített előrehozott választás sem ígér Netanjahunak egyenes visszautat a hatalomba. A bejelentés után végzett gyorsfelmérés szerint a nyolcpárti kormány bukása sem mozdította ki a patthelyzetből az izraeli politikát. A 103FM rádió által közzétett eredmény alapján a Likudé lenne a legnagyobb frakció, 36 mandátummal, Lapid Jes Atidja pedig a második, 20 mandátummal. Ez némi erősödést jelent mindkét formáció esetében, ám velük együtt, de náluk látványosabban erősödik Izrael legszélsőségesebb politikai alakulata a Bezalel Szmotrics és Itamar Ben-Gvir vezette Vallásos Cionista Párt, amely 10 mandátumot remélhet, miközben a demokratikus pártok sora csak egyszámjegyű eredményre számíthat. A Beni Gantz fémjelezte Kék - Fehér valamint a Munkapárt az előrejelzés szerint megtartja jelenlegi 8 illetve 7 mandátumát. Az arab Közös Lista is 7 helyben reménykedhet, Naftali Bennett Jaminája visszanyeri a három dezertőr képviselő távozásával elveszített mandátumait és újra 7 helyet szerezhet. Csökkent viszont az Avigdor Liberman vezette Jiszráél Bejtenu támogatottsága, 7-ről 5 mandátumra, s a bejutási küszöb is vészes közelségbe kerül. Hasonló eredményre számíthat a koalíció arab mérsékelt iszlamista pártja, a Ra'am. Gideon Szá’ár Új Remény pártja az előrejelzések szerint a minimálisan szükséges négy mandátummal átlépheti a küszöböt. Kiszorulhat viszont a Kneszetből a baloldali radikális Meretz, amely jelenleg 7 mandátumot birtokol. Másrészt Netanjahu hagyományos szövetségesei, a vallásos Sas és az Egyesült Tóra Judaizmus egy, illetve két helyet veszítve, 7 valamint 6 mandátummal bejutnak.
Vagyis jelen állás szerint a Netanjahu vezette jobboldali blokk 59, a Lapid-Bennett blokk pedig 55 mandátumot kapna, egyik sem lenne képes a kormányalakításhoz szükséges 61 mandátum megszerzésére. Mindezt úgy, hogy előbbi az etnikai és vallási zavargásokat szító, kahanista szélsőjobbra támaszkodna.
Az izraeli politikai mezőny elaprózódásának egyik oka az alacsony parlamenti küszöb. Ez 1988-ig 1 százalékon állt, ekkor emelték 1,5-re, 2003-ban 2-re, majd 2013-ban a 3,2 százalékra.
