Orbán Viktor azért bélyegezte alaptalanul háborús uszítónak Soros Györgyöt, hogy elterelje a figyelmet arról, ő maga teljes mellszélességgel kiáll Putyin fegyvertársa, Kirill moszkvai pátriárka mellett, akit viszont széles körben megalapozottan neveznek háborús uszítónak.
A miniszterelnök nehezen értelmezhető szimpátiája az orosz ortodox egyház feje iránt nem csupán szavakban nyilvánult meg. Orbán ragaszkodott ahhoz, hogy Kirill pátriárka nevét töröljék az Európai Unióban vagyonbefagyasztással és beutazási tilalommal sújtott személyek listájáról. Magyarország csak ennek fejében volt hajlandó megszavazni az Oroszország elleni újabb szankciós csomagot.
Magyarország számára a vallásszabadság szent és sérthetetlen – magyarázta a Kirill-ügyet korábban Azbej Tristan államtitkár, akinek munkaköri kötelessége az üldözött keresztények segítése. A miniszterelnök is ugyanerre hivatkozik: az alkotmány védi a vallásszabadságot, Magyarország ezért soha nem fogja támogatni „egyházi vezetők szankciós listára helyezését”.
Úgy látszik, Európa többi országában még nem teljesedett ki annyira a vallásszabadság, mint nálunk, különben Orbán Viktoron kívül akadt volna más kormányfő is, aki tiltakozik a moszkvai pátriárka elleni fellépés miatt. Láthatjuk: a szabadságjogok védelme szívügye a magyar miniszterelnöknek. Igazán elégedettek azonban akkor lehetnénk, ha a külföldön sokat hangoztatott demokratikus elveket próbálná meghonosítaná a saját szülőföldjén. Kár, hogy ennek pont az ellenkezőjét teszi.
Bár idehaza nincs formalizált szankciós lista a Fidesznek nem tetsző egyházi vezetőkről, de ez a lista a gyakorlatban nagyon is létezik. Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője például egész biztosan szerepel rajta. A kormány változatos eszközökkel igyekszik ellehetetleníteni Iványi Gábort, akinek legfőbb bűne: a hatalom szolgálata helyett a rászorulók oltalmazását tekinti küldetésének. Isten tudja, valahogy sokkal inkább megbecsülést érdemelne, mint Kirill pátriárka.