Ez a cikk nem azért íródik, mert bármi bajom lenne azzal, hogy a héten sürgősséggel megemelték a miniszterelnök fizetését. Azt gondolom, hogy az ország első emberének mindenképpen jár, munkája és pozíciója elismeréséül, hogy ezt a felelősséget a bére is visszatükrözze. Hogy most úgy adódott, hogy ez száz százaléknál is magasabb korrekcióval járt, ne hüledezzünk és legfőképpen ne legyünk demagógok. De még azt se emeljük be ide, hogy fogalmunk sincs a kormányfő valódi vagyoni helyzetéről, illetve azt a kétségünket se hozzuk elő, hogy a képviselői vagyonbevallások nem feltétlenül vannak szinkronban a valósággal.
Más kérdés, hogy a kormánypárti média sietve indokot keresett a jelentős emelésre, és azt találta magyarázatként, hogy az uniós országok miniszterelnökei jelentősen többet keresnek a magyar vezetőnél. Biztos így van, és ez súlyos hátrány, bár nem tudom, hogy a más beosztásban dolgozó hazai emberek bérét is összevetik-e az EU-s kollegák bérezésével. Hogy például a 26-ok tanárai hogyan keresnek, vagy éppen a pékek milyen fizetéssel mennek haza a hónap végén. Tudniillik az Orbán versus EU-miniszterelnök összevetésnek csak így volna értelme.
Ismétlem azonban: semmilyen kifogásom nincs Orbán Viktor új bérbesorolása ellen, annál több egy másik, ugyancsak salátatörvénybe foglalt jogszabály miatt. Eszerint ugyanis a jövőben a miniszterek és államtitkárok keresetét is a Orbán fogja meghatározni, szemben az eddigi eljárással. Korábban ugyanis normatív módon szabályozták a fizetéseket, de az új ciklusban ez nem lesz nyomon követhető, maga Orbán dönt mindenről és mindenkiről. A határ, ha jó értem, a csillagos ég.
És én még ezt sem kifogásolnám. Már csak azért sem, mert egyfelől úgysem tehetünk ellene semmit, másfelől pedig a mi vagyoni helyzetünk egy jottányit sem javulna, ha nem így lenne. Ha észrevette a kedves olvasó, eddig egyetlen számot sem írta le, mert tényleg nem a konkrét összegek zavarnak, vagy azokat szeretném lefaragni. (Úgysem tudnám). Fogadjuk el, hogy ezekben a nehéz időkben, amikor egy egész országot – azaz bennünket – kell megmenteni a gazdasági válságtól, azoknak az embereknek, akik ezért felelnek, ne legyenek filléres gondjaik. (Nem gúny…)
Amiről beszélek, és ami tényleg zavar ebben az új rendszerben, az a miniszterelnök korlátlan hatalma. Pontosabban az eddig sem korlátozott hatalmának kiterjesztése, vagyis az út, amelyen ez a rezsim jár. Az elmúlt két esztendő hozzászoktatott bennünket ahhoz, hogy a kormányfő beleszeretett a rendeleti iránytásba, vagyis abba, hogy még a parlamenti procedúrát is igyekszik kikerülni, illetve ha valami törvényi gát emelkedik elé, akkor azt legott lebontja egy új törvénnyel, ha kell, akár az alaptörvény átíratásával. (Most éppen Kocsis Máté mesterkedik valami hasonlóban, pusztán azért, hogy még egy kis pénz elvételével bosszantsa az ellenzéki pártokat.) Itt és most azonban újabb minőséghez érkeztünk. Egyszerűen eltöröltek minden szabályt, ami fékezné a miniszterelnököt. Hatalma immár legyen féktelen és végtelen.