„faágszerű idegvégződés, az idegsejtnek az a része,
mely az ingerületet átadja a szomszédos idegsejtnek”
Magarágó Harry Hole-nek
„Ki szedi össze váltott lovait,
ha elhulltak, ki veszi a nyakába?”
Tandori Dezső
A Märklin puska tusa mögött
dióról álmodik az agy:
szókövek süppednek vízében el.
Csak csöndelek, mintha kopoltyús
kétéltű volnék, nagy vízhabok alatt.
PTSD-s veterán,
jövőtől intakt
zubbonyban.
Jó reggelt, gyerekek, legyen a viszlát veletek:
felétek az agypályák jó szándékkal vannak
kikövezve.
De ki viszi át, fogában tartva,
az ingerületet a túlsó partra?
A Target Hotelben hesszeltem eleget:
a kockacukorhűtő nekik csak minibár.
Egy Bourbont fogok,
a didergő királyt.
Nem tudom meghúzni
a ravaszt.
Úgy emlékeztem: nagyobbak a piák.
Nézem a célszemélyt, a célzóvíz elfolyt.
Átlövöm, mint a vashatost,
vagy a szemszínű vénát;
megvalósítom, átlopom képeit,
megváltom neki örökre a helyet,
ahol éppen áll, s mint talált tárgyat,
a lyukat tőlem megkapja, tolathat vissza,
akárhová, kerekes, szép, kép-sírhelyén.
Meghűltem, azt hiszem, s nem is tegnap,
fölerősödve hallom a temetőket,
tapadnak rám a tegnapok. Nem akarok
a puskatesthez érni, a puskalábhoz.
A ravasz billentyűs, lázas hely,
érzem, ahogy felkapcsol, képzel,
zokszó nélkül zokogtatja zongorám;
káprázik a szemem, talán hibás,
túl mély a kékje. Ha bűnbe nyúlnék,
jusson eszembe rossz nyarak dióverése.
