- „Az egyetlen ország Európában, ahol lőttek azokra, akik uniós zászló alatt tüntettek, nem lehet most azt mondani nekik, hogy bocs, gyerekek, de nem azt a zászlót lobogtattátok”

Felfokozott várakozás előzi meg az Európai Bizottság pénteki bejelentését, vajon javasolja-e a testület a tagjelölti státus megadását Ukrajnának, Moldovának és Grúziának. Hétfőn előzetes, tájékozódó jellegű megbeszélés volt erről Brüsszelben, hivatalosan nem jelent meg róla semmi, de az első kiszivárgott információ napközben bizakodást keltett. Rikard Jozwiak, a Szabadság Rádió európai szerkesztője szerint úgy fest, hogy - feltételekhez kötve - az ukrán-moldovai kettőst tagjelöltségre fogják ajánlani az Európai Tanácsnak, a határozatot az állam- és kormányfők a június 23-24-i ülésén hozzák meg.

Kedden ezt erősítette meg a brüsszeli Politico, amely a tárgyalásokkal szoros kapcsolatban álló, nagy valószínűséggel azokon részt is vevő forrásokra hivatkozva a bizottságban tisztában vannak vele, hogy Ukrajna már korábban is milyen áldozatokat hozott azért, hogy a politikai Európa részének tekintsék. – Az egyetlen ország Európában, ahol lőttek azokra, akik uniós zászló alatt tüntettek, sokan meghaltak, nem lehet most azt mondani nekik, hogy bocs, gyerekek, de nem azt a zászlót lobogtattátok – idézték az egyik magas beosztású tisztségviselőt. A Politico informátorai szerint a döntéshozók azt is tudják, hogy erős jelzést kell küldeniük Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, minden esélyét elvesztette arra, hogy Ukrajnát visszatérítse saját befolyási övezetébe.

Az ukrán vezetés az orosz agresszió első napjaitól fogva a háborús kihívások utáni legfontosabb politikai tényezőként kezeli az európai integrációt. Folyamatosan emlékeztetnek rá, hogy ők nemcsak saját európai törekvéseiket védik, hanem az európai egység eszméjét, sőt, mint nem egyszer hozzáteszik, a kontinens biztonságát is. Azzal maguk is számoltak, hogy az uniós tagság még a távoli jövő kérdése (még ha persze nem is ezt hangsúlyozzák), a tagjelölti státus viszont a jelenlegi súlyos helyzetben pótlólagos motivációt jelenthetne a hadszintéren is. Emiatt is nehezményezik, hogy ez nem minden európai vezető számára nyilvánvaló.

Az oroszok számára ez nyilvánvaló, és beleillik az európai egység gyöngítését célzó törekvéseikbe - tette hozzá az ukrán elnök. Ursula von der Leyen egyértelmű támogatását fejezte ki, és Kijevből Varsóba tartva kijelentette: meggyőződése, hogy húsz év múlva, amikor visszatekintenek a történtekre, büszkék lehetnek majd a döntésükre.

A döntést azonban az Európai Tanácsnak, és nem az Európai Bizottság elnökének kell meghoznia. Az ukrán törekvéseket még nem, vagy csak erős feltételekkel, illetve akár feltételek nélkül is támogató nyilatkozatokban nincs hiány. Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője azt fejtegette, hogy ha annak idején a Szalonikiben tartott EU-csúcson tagjelölti státust ígértek több nyugat-balkáni országnak, "és egyesek azóta meg is kapták ezt, mások viszont még nem, miért ne lehetne most ugyanúgy eljárni". Valóban, Albánia, Észak-Macedónia, Montenegró és Szerbia azóta tagjelölt, Bosznia-Hercegovina és Koszovó viszont még mindig sorban áll, és a hivatalos tagjelöltek sem tudják, mikor lehetnek igazi tagok - egyik déli szomszédunk, Horvátország például tíz évet várt, mire átléphette a kaput.

A péntekig hátralevő idő a diplomáciáé. Csak ízelítőként: Volodimir Zelenszkij hétfőn is beszélt Mark Rutte holland miniszterelnökkel, míg annak helyettesét, Wopke Hoekstrát, aki a külügyminiszteri tisztséget is betölti a hágai kormányban, Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter puhította. A téma nyilván hangsúlyosan kerül majd terítékre Emmanuel Macron francia elnök, Olaf Scholz német kancellár és Martin Draghi olasz kormányfő e heti kijevi látogatásán.