Amikor jó másfél száz esztendeje, az amerikai polgárháború hadi orvosai a katonák sebeinek felpuffadását - a latinból átvett - inflációval jelölték, maguk sem hittek volna, hogy ez a kifejezés az árak, végső soron a pénz "felpuffadásának" a jelölésére szolgál majd. A világgazdaság több okból bekövetkező működési zavarai közepette 2022-re az árak szinte mindenütt megállíthatatlanul elszabadultak. S ezáltal bizonyítást nyert az is, hogy a magyar gazdaság képes ugyan egy-egy mutatóban akár figyelemre méltó eredményeket is felülmutatni, ezek azonban korántsem tartósak, nem fenntarthatók. A fogyasztói árindex májusi, évesített alapon 10,7 százalékos növekedésével gazdaságtörténetet írtunk, hiszen 1999 óta - akkor is a Fidesz politikusai álltak a kormányrúdnál - nem mértek két számjegyű drágulást.
Ezzel ugyan nem vagyunk az uniós országok élcsoportjában, de azzal minden bizonnyal, ahogy a jegybank és a kormányzat elhibázott monetáris és fiskális politikájával hozzájárul ahhoz, hogy a befagyasztott árú áruk és szolgáltatások kivételével majdnem minden brutálisan drágul. Parragh Bianka jegybankár (az MKIK elnökének felesége) a brutális pénzromlás okaként meg is találta a maga bűnbakját, mondván "a két számjegyű béremelések mellett nehéz leszorítani az inflációt." Elvitathatatlan, hogy a fogyasztói árindex száguldásának korában szinte lehetetlen kiegyensúlyozott bérpolitikát folytatni, mert ahol - akár két számjegyű százalékos mértékben is - emelik a fizetéseket, ott - már nem csak az alsó kategóriáknál - is alig két-három hónapig tart ki a "többletpénz" mentőövszerű hatása.
A családok legérzékenyebben az élelmiszerek drágulásának változását érzékelik. S van is min bosszankodni, hiszen már nem megy ritkaságszámba a literenként 300-350 forintos tej, a 600-800 forintos kenyér, vagy a 40 forintot meghaladó, egyszerűbb péksütemények ára sem, hogy a csúcstartó margarinról ne is beszéljünk. A háztartások mindennapi vásárlási tapasztalatai itt a 18,6 százalékosnál jóval magasabb mértékű árszínvonal emelkedésről szólnak, így az emberek nem hisznek a KSH számainak. S feltehetően joggal! De nem a fogyasztók valós tapasztalatait eltorzítani igyekvő, hivatkozási alapként szolgáló, úgymond "pszichológiai jelenség" miatt. Az euróövezetben (s ebben az esetben Magyarországot is kvázi tagnak tekintik) az európai közös pénz bevezetéséig minden ország a saját céljainak megfelelően tartotta nyilván a fogyasztói árindex alakulását. Azóta a sokféleségnek véget vetettek, s felváltották ezt a harmonizált adatok. Mégis a Magyarországon havonta mintegy 130 üzletben feljegyzett 930 termék ára nem reprezentálja a tényleges ármozgást, torzítva képezik le az átlagot, kihasználva azt, hogy az Unió az úgynevezett vásárlói kosár összetételét a tagállamok hivatalaira bízza. A "feketeleves" azonban csak most jön, az extrának csúfolt különadókat is mind-mind mi fizetjük majd meg. S, ami még szomorúbb, a költségvetésnek ennyi sem lesz elég. S így az infláció még nagyobb sebességre kapcsol...