Csúnyán felfeslett a kormánypárt szövete. Csepel alpolgármestere elunta párttársa, egykori jópajtása basáskodását és elkezdte rángatni a közös lepel kilógó szálait. A kelme meg egyre vékonyodik. A rés még nem túl nagy, de már így is felsejlik a való. A látványtól egyelőre senkinek sem akad el a lélegzete, az látszik, amit eddig is gondoltunk. Orbán-birodalmának tartóoszlopai tapadós kezű kiskirályok, akik pacalt főznek, bólogatnak, elteszik a jussukat, utasításra cselekednek. Lentről pedig elvárják ugyanezt.
Egyszerű képlet. Lázadás törölve. Mindenkibe beleivódott a régi könyvelő saját levébe fojtott lázadásának képe. De ha az ember nyakán egyre szorosabban szorul a hurok, hajlamos azt hinni, hogy az igazság szabaddá tesz. Menet közben persze kiderül, hogy majd' mindenkinek van veszteni valója. Rájöhet erre az alpolgármester, Ábel Attila is. A Fidesz korábbi csepeli helytartójának elmondása szerint akkor vált ellenséggé, amikor nem akart beszállni saját polgármesterének, a szintén párttárs Borbély Lénárdnak a megbuktatásába. Németh állítólag ezt kérte tőle, mert elunta, hogy az önkormányzat nem az általa csattogtatott ritmusra ugrál. Érthető a rezsibiztosi értetlenség, elvégre mindenkinek megvolt a maga helye. Németh Orbán körül sertepertélt, Borbély az önkormányzatot, Ábel meg a helyi alapszervezetet állította jó irányba. Erre jött Borbély a különvéleményével, miközben neki olyan nagy tervei vannak! Hatalmas birkózócsarnok lombkorona feletti Dunára néző terasszal, mellé termetes kollégium-szálloda, 10 hektáros saját csúcs-sporttelep, „alsó hangon harmincas” csepeli nagyerdő. Érthetetlen módon a nép – a háládatlan – Borbélynak újra bizalmat szavazott, neki meg nem. Háromszor is nem. Sebaj, ha a nép nem váltja le Borbélyt, akkor majd ő. Nem jött össze. Erre Ábel is ment a levesbe, aki most akkurátusan húzogatja a szálakat. Egyedül persze kevés lesz a lepelbontáshoz. Meg is akaszthatják benne. De a meglazult kelme könnyebben bomlik. S a foltvarróknak is elfogyhat a motivációjuk.