Nem tudom, mikortól vált kultfilmmé a Bergendy Péter jegyezte, 2011-ben bemutatott A vizsga, de akik a folyamat mögött álltak, profi munkát végeztek. Elvégre egy mozifilm státuszra ácsingózó tévés szintű produkció volt, snájdig thriller szeretett volna lenni, mely egyben azt is illusztrálja, hogy milyen szörnyű idők voltak azok a zord ötvenes évek a forradalom után. A mű lényege és fő cselekménye a köré szerveződött, hogy '56 után a belügyi szervek amolyan alkalmassági vizsgát eszeltek ki, hogy a forradalommal szimpatizáló, vagy csak megingott kollégákat kiszűrjék maguk közül. Ez volt a vizsga. Nos, vannak híreim: a vizsga több mint tíz évvel később érkező tovább gondolásának, a Játszmának már a címe is beszédes. Nem feltétlenül folytatás, inkább egyfajta remake, mely követi az első rész karaktereinek a sorsát, de lényegében ugyanazt a történetet mondja el pepitában, csak immár nagyobb erőkkel és tehetséggel. Mintha csak a James Bond filmek hatvanas években alkalmazott metodikáját alkalmazták volna: Bigger, Better, Bond poétika most miniben, hazai keretek között képzelendő el. Merthogy tényleg: a Játszma nagyobb, jobb kémfilm, mint a közvetlen előzménye volt.
A kémfilm, mely voltaképpen a diktatúra végtelen üldözési mániájáról szól, arról, hogy mennyi kóros bizalmatlanság kell egy csipetnyi bizalomhoz, minden szinten tétet emelt. A hatvanas évek elején Markó (Kulka János), akit menesztettek az állambiztonságtól, megözvegyült, mert kiváltságait visszavonták és a felesége nem kapott penicillint, mellyel túlélhette volna a betegségét, ezért agyvérzést kapott. András (Nagy Zsolt) és Éva (Hámori Gabriella) időközben összeházasodtak, mindketten pályájuk csúcsán vannak. Aztán, egyszer csak megjelenik egy cikk a Pravdában, ez pedig újra a veteránra tereli a figyelmet, aki ráadásul befogad egy fiatal lányt, Abigélt (Staub Viktória), akinek apjához régi baráti szálak fűzik.
Köbli Norbert forgatókönyvíró most sokkal több szálat fűz és göngyölít, mint az előzményben – ezt tudjuk be írói fejlődésének. Fazakas Péter rendező erénye, hogy nem siette el a tempót, így A vizsgánál sokkal kiegyensúlyozottabb alkotás lett A játszma. Ami nem thriller akar lenni, inkább egy melodramatikus film noir és a kötelező csavarokon túl hagy időt arra, hogy a színészek keressenek – és találjanak – drámai mélységet. Ezt a feladatot legjobban talán Nagy Zsolt oldja meg, aki lenyűgözően érzett rá a film lassabb tempójára és nem csak a rá jellemző elemi erőt hozza, hanem karakterének a gyengeségeit is meg tudja mutatni. Mellette még az újonc Staub Viktória is jeleskedik, hála a gondos színészvezetésnek.
Ha csak egy jól sikerült zsánerfilm lenne A játszma, mely bizonyítja, hogy egyre jobbak vagyunk ebben a gyakorlatban, bőven elég lenne az örömre. Nem ez az első történelmi környezetbe helyezett műfaji film, mely Köbli Norbert forgatókönyvén alapul, de ez az első, amellyel kapcsolatban felvetődik a sorok közötti üzenet lehetősége. Mivel a film fő dramaturgiai fordulatai a valamiben, valakiben való hitre épülnek és minden egyes karakter ellenszenves és erkölcsileg kárhoztatható – kisebb bravúr nézőcsábítóvá tenni őket. Mindenki hátrafelé tapos, előre törtet, miközben egy morálisan teljesen elítélendő világban mozog és persze a nyugatról álmodozik, mely akkor is, most is nagyon távol áll tőlünk. A diktatúrából és az öncenzúrából való kiábrándultság lesz olyan érték, mely magasabb szintre emeli a művet. De azt, hogy A játszma korunk csöndes értelmiségi lázadása-e vagy sem, majd a filmtörténet eldönti. Addig is, gondolkodni érdemes rajta!
Infó:
A játszma
Forgalmazza az InterCom
Magyar Mozgókép Fesztivál
Június 9-12
Veszprém, Balatonfüred
Valóság és fikció
„A játszma Kulka János miatt létezik, neki írtam. Ő ugyanaz az ember maradt, aki volt. Kulka sztrókját beleírtam A játszma forgatókönyvébe: az általa játszott karakter, Markó Pál is sztrókot kap a film elején” – nyilatkozta Köbli Norbert, forgatókönyvíró.
