– Kezdtük volna szedni a szabadföldi epret, erre előző este jött a jég. Nyugat felől érkezett, letarolt mindent, a két hektárból jó, ha egy negyednyin maradt termés. A kár cirka 15 millió forint, ennek az évnek annyi – mondta letörten Paizs Imre. A csökölyi gazda eperföldjén ottjártunkkor tízen dolgoztak, mentették a menthetőt, bár a megmaradt termés jobbára csak cefrének vagy lekvárnak jó. Egy normális szezonban naponta 200-300 hatkilós ládányi gyümölcs jött le a két hektáros területről, most úgy 30-35, de ép szem alig akad köztük. A Somogyon május végén végigvonult jégverés az ország leghíresebb epertermelő faluját is elérte, s bár a szomszédos településeken működött a jégelhárító rendszer. Ennek az a lényege, hogy generátorokból forró légáramlattal ezüst-jodidot juttatnak a jégképződés magaslatába, megbontva a jégkristályok szerkezetét, így egyfajta eső formájában hull le csapadékként. Most viszont csak annyit sikerült elérni, hogy nem tojás-, hanem dió nagyságú jég hullott a földekre.
Ezzel nagy vonalakban le is zárult az idei eperszezont, ugyanis a fóliás már kifutott, a bakhátason és a szabadföldin viszont szinte nem maradt termés. A helyi eprészek közül csak Paizs Imre állt szóba velünk, a többiek elzárkóztak: akadt olyan gazda, aki sírva fakadt, amikor megtudta, mi járatban érkeztünk.
– A fóliás az idén nem hozott túl nagy termést, a földeken viszont nagyon szépnek ígérkezett – mutatta a valóban félig érett terméstől roskadozó, jégverte bokrokat Paizs Imre. – Százötvenezer palántát tettünk le tavaly nyáron, Olaszországból hozattuk, darabja 60 forint volt, azaz csak a növény került kilencmillióba. Utána ki kellett építeni a csepegtető öntözést, tápoldat 3,5 millióért ment rá, plusz a permetezés. Összesen 15 millióba került a két hektárnyi eper, mert a 17 sátorból hatnál márciusban, darabonként 220 ezerért lecseréltük a fóliát. Utóbbiak fala jelenleg olyan, mint a szita, másfél-két centis lyukakat ütött rajtuk a jégvihar.
– Bokronként úgy 30 deka eperrel lehet számolni, vagyis nagyjából 45 tonna lett volna a termés – folytatta a számolást. – A nagy szemű kilóját 1300-ért, a kicsit ezerért veszi át a felvásárló, persze a duplájáért adják a piacon, de ehhez már hozzászoktunk, a nagy haszon nem nálunk csapódik le. Ahogyan abba is beletörődtünk, mindenki a falu nevével adja el az eprét:
az idén már márciusban láttunk csökölyinek mondott epret a Balatonnál, pedig akkor itt még csak virágzott a növény.
Merthogy a csökölyi eper fogalom, mondhatni, igazi brand – mint a makói hagyma vagy a sellyei dinnye –, nem véletlen, hogy az élelmes kereskedők odabiggyesztik árujuk fölé a kis táblára az ár mellé, hogy portékájuk a somogyi faluból származik. Ha tényleg annyi eper teremne a faluban, mint amennyit ezzel a névvel eladnak Kaposvárig nyúlnának az ágyások, ami azért harminc kilométer.
A portákon május végétől már hajnaltól a földeken serénykednek nemcsak a gazdák, de megannyi helybéli is: az eprező családok száma ugyan a rendszerváltáskori száz fölöttiről körülbelül harmincra csökkent, de a faluban így is több mint száz embernek ad munkát, s így két-három havi anyagi biztonságot az eperszüret. Az órabér az idén 1200 forint, vagyis a havi közmunkásbér egy szűk hét alatt megkereshető.
– Talán a szedők bére kijön a termésből – nézett sóhajtva a görnyedten serénykedő asszonyokra Paizs Imre. Az idei jégverés után a gazdák csak a kárenyhítési alaptól remélhetnek némi pénzt, de az csak néhány százezer forintra rúg majd, az igazi kártalanítást a biztosítók jelentenék, ám a faluban senkinek sincs biztosítása az eperre. – Miután nagy a rizikófaktor, elképesztő összegekért lehetne csak megkötni, erre a két hektárra közel kétmillió lenne – állította Paizs Imre. – Csak viszonyításképpen, száz hektár gabonaföldre kevesebb, mint egymillió.
Rettegett szupercellás napok
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) közlése szerint a talajgenerátoros jégkármérséklő rendszer országszerte működött a hatalmas, május 25-i extrém vihar idején, ám ez, annak ellenére, hogy a létező legmodernebb technológia, a jéggel teli felhők, illetve a szupercellák ellen nem tud hatékony védelmet nyújtani. A vihar még így is kisebb kárt okozott nálunk, mint akár Ausztriában vagy Szlovéniában. A NAK szerint egyelőre nem áll rendelkezésre olyan technológia, amellyel teljes mértékben kiküszöbölhető a jégeső. Hozzátették: tavaly a gazdálkodók 39 ezer hektárra jelentettek be jégkárt, ennek jelentős hányada 3 extrém időjárású, szupercellás napon keletkezett. Öt évvel ezelőtt, 2017-ben, vagyis az utolsó olyan évben, amikor még nem működött a rendszer, közel kétszer ekkora területen, összesen 72 ezer hektáron volt mezőgazdasági jégkár. D. J.
A Heves megyei Nagyréde és Hatvan környékén lévő gyümölcsösökben főleg földieper és málna az elterjedt. A térségben az utóbbi években nem pusztított hatalmas jég, de Simon Attila, a több mint 130 hektáron gazdálkodó Simon Gyümölcs Kft. alapítója szerint ez részben a Mátrának köszönhető, amely kissé felfogja és letompítja a nagy viharokat, nagyobbrészt pedig annak, hogy a helyi szőlészek összefogásával jóval hatékonyabb jégkár-mérséklő rendszer tudott itt kiépülni, mint az ország más részein. Ugyanez igaz az egri bor vidékre is, ahol – mint korábban megírtuk – a közel hatezer hektáros területet huszonhárom generátor védi a jégkár ellen. A rendszert 2014-ben egy fillér állami támogatás nélkül, a szőlőtermelők által összeadott 23 millió forintból építették ki, s nagyjából évente ugyanennyi, közösen befizetett pénzből tartják fenn.
Ha Simon Attiláék az egész ültetvényrendszert biztosítani akarnák mezőgazdasági károk ellen, évente akár 10- 15 millió forintot is erre kellene áldozniuk, azt a kiadást azonban nem termeli vissza a nyereség. A Mátra térségében a mezőgazdasági területeken jellemzően nem a jég, hanem inkább a tavaszi fagy okoz nagyobb gondot – tudtuk meg más helybéli gazdálkodóktól –, erre kötelezően megkötik az úgynevezett komplex mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer szerinti biztosítást. Ám mivel a kártérítést az előző év terméshozama alapján számolják ki, sokan pórul járnak, ha két egymást követő évben is fagykárokat szenvednek: márpedig ilyesmi itt előfordul.
Jég aszály, tavaszi fagy
Tavaly 28 706 mezőgazdasági szerződést tartottak nyilván a biztosítók mintegy 16 milliárd forint értékben, ám arról a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) nem rendelkezik adattal, hogy egy biztosítotthoz konkrétan hány biztosítás tartozik – tájékoztatta lapunkat Lambert Gábor kommunikációs vezető. A megkötött növénybiztosítások csaknem 90 százaléka díjtámogatott, vagyis a befizetett összeg 30-70 százalékát állami támogatás révén visszakaphatják a vállalkozások: az idén erre 13 milliárd forintos keretösszeget terveztek. Átfogó adatok a tavalyi évről vannak, eszerint 2021 október végéig több mint hétezer növénybiztosítási kárbejelentés érkezett a társaságokhoz, s mintegy tízmilliárd forintot fizettek ki növénykárokra a biztosítók, döntően, azaz majd 8 milliárd forint értékben a jégverések miatt. Jelentős volt az aszálykár is – nyolcszáz millió forint – valamint a tavaszi fagykár, mintegy négyszázmillió forintnyi kárértékkel. A biztosított növények közül leginkább az őszi káposztarepce, a kukorica, a napraforgó, a kalászosok, az ültetvények és a zöldségfélék szenvedték meg az időjárás viszontagságait, területileg az Alföldről, a Dél-Dunántúlról, Borsod-Abaúj Zemplén megyéből, illetve a baranyai Szentlőrincről és Baksáról, valamint a Bács-Kiskun megyei Kecelről érkezett a legtöbb bejelentés – tájékoztatott a MABISZ.
A gazdálkodók – a biztosított növénykultúrától, illetve a káreseményektől függően – most is háromféle típusú biztosítási szerződés közül választhatnak. Az egységes kárenyhítő alapból csak azok a termelők kaphatják meg a megítélt juttatás teljes összegét, akik rendelkeznek mezőgazdasági biztosítási szerződéssel, ennek híján csak a pénz felére jogosultak. D. J.
