Az ankarai kormány váltig állítja, hogy nemzetbiztonsági aggályai vannak, a két észak-európai ország menedéket biztosít és támogatást ad Törökország ellenségeinek. – Keblükre ölelik és a kezükből etetik a terroristákat” - fogalmazott a minap a török elnök.
A finn és a svéd kormány elutasítja a vádakat, ugyanakkor keresi a kompromisszumot. Múlt szerdán a három ország illetékesei öt órán át tárgyaltak Ankarában, s a tervek szerint a héten a NATO brüsszeli központjában folytatják. Az Egyesült Államok és az észak-atlanti szövetség tisztségviselői abban bíznak, hogy a hónap végi madridi csúcsra sikerül megoldást találni a vitára és megtörténhet a bővítés.
Ankara világossá tette, hogy mit vár el a két jelentkezőtől: ítéljék el a kurd terrorizmust, adjanak át néhány tucat ezzel gyanúsított személyt a török hatóságoknak, és oldják fel a 2019-es észak-szíriai offenzíva miatt bevezetett fegyverembargót. Csakhogy a követelések teljesítését igencsak megnehezít, hogy a törökök mást értenek terrorizmuson, mint a finnek, a svédek vagy akár a többi NATO-tagállam.
A probléma gyökere részben a kurd szeparatizmus eltérő megítélésében keresendő. A véres nagyvárosi merényleteket is végrehajtó Kurdisztáni Munkáspártot (PKK) ugyanúgy terrorszervezetnek tekinti az Európai Unió és az Egyesült Államok, mint Törökország. Más, hasonló ideológiájú kurd szeparatista szervezetek azonban szabadon működhetnek európai országokban, köztük olyanok is, amelyeket Ankara a PKK-hálózat részének tart. Ebbe a kategóriába tartozik például a stockholmi székhelyű Aryen TV, egy kurd nyelven sugárzó műholdas csatorna. Ennél is jelentősebb konfliktusforrás, hogy az Iszlám Állam (Daes) elleni harcban a Nyugat partnerként tekint a PKK-hoz valóban kötődő szíriai kurd Népvédelmi Erőkre (YPG), sőt még fegyverekkel is ellátja azt. Ezért is nehezményezték a nyugati országok a 2019-ben a YPG ellen indított észak-szíriai török offenzívát.
A terrorizmussal kapcsolatos nézetkülönbségek egyelőre áthidalhatatlannak tűnnek, a fegyverembargót illetően viszont van esély az áttörésre - Helsinki és Stockholm hajlandónak mutatkozik az exporttilalom feloldására, sőt, Pekka Haavisto finn külügyminiszter a napokban még arra is utalt, hogy török harci drónokat kívánnak venni. Kétséges azonban, hogy ez elég-e a török elnök megnyugtatására.
Az sem biztos, hogy a vétófenyegetés kizárólag a belépésre váró országoknak szól. Recep Tayyip Erdogan 2009-ben arra hivatkozva akadályozta Anders Rasmussen NATO-főtitkári kinevezését, hogy a dán politikus miniszterelnökként nem kezelte jól a Mohamed-karikatúrák ügyét és egy Koppenhágából sugárzó PKK-közeli TV bezáratását is követelte. Végül az bírta jobb belátásra, hogy Barack Obama akkori amerikai elnök személyesen megígérte, a szövetségnek lesz egy török főtitkár-helyettese is. Nem kizárt, de nem is bizonyított, hogy a kérdéses kurd TV-ről is háttéralku születhetett, mivel azt a dánok egy évvel később becsukatták.
Egyes elemzők úgy látják, hogy Törökország most is az Egyesült Államoktól akar valamit kizsarolni, például megállapodást F-16-os vadászgépei modernizálásáról, az orosz Sz-400-as légvédelmi rendszer megvásárlása miatti szankciók feloldását, vagy azt, hogy Washington hunyjon szemet a készülő újabb észak-szíriai offenzíva felett. Más szakértők úgy vélik, hogy belpolitikailag motivált játszmáról van szó, s ennek megfelelően a török elnök bármilyen alkut hajlandó elfogadni, amennyiben azt sikerként tudja felmutatni választói előtt. Ezt a feltételezést támasztja alá, hogy a török államfő rögtön a nyilvánosság elé vitte a bazári alkudozást.
A jövő évi választásokra készülő Recep Tayyip Erdogannak nagy szüksége lenne egy látványos győzelemre, tekintettel arra, hogy siralmas a török gazdaság helyzetre. Az éves infláció a hivatalos statisztika szerint májusban elérte a 73,5 százalékot, ami 24 éves csúcsot jelent, ám erős a gyanú, hogy kozmetikázott adatokról van szó. A független tudósokból és közgazdászokból álló kutatócsoport (ENAG) szerint az éves drágulás mértéke már a 160 százalékot is meghaladta. A török elnök ideges, erre enged következtetni, hogy múlt héten rá eddig nem jellemző obszcenitással lekurvázta azokat, akik a Gezi parki tüntetések kezdetének kilencedik évfordulójára emlékeztek.
