Nem mondhatom, hogy hatvan év legnagyobb tétért zajló és legszínvonalasabb mérkőzése volt a magyar–angol, azt ellenben állíthatom, hogy 1-0 a vége, és barátságos, valamint vb- vagy Eb-selejtező mérkőzéseken a következő labdarúgók nem győztek a brit szigetországi válogatottal vívott meccseken: Aczél, Aranyos, Balog Tibor (védő), Balog Tibor (középpályás), Bálint, Bánfi, Bérczy, Bodonyi, Bolla, Brockhauser, Burcsa, Bücs, Csapó, Csongrádi, Csonka, Dajka, Dárdai, Détári, Disztl László, Dombi, Dzsudzsák, Egressy, Elek, Éger, Fazekas, Fehér Csaba, Fitos, Garaba, Gazdag, Gelei József, Gera, Göröcs, Gujdár, Hahn Árpád, Hahn János, Hajnal, Hajszán, Halmai, Halmosi Péter, Hannich, Herczeg, Holender, Horváth Ferenc, Hrutka, Huszti, Illés, Juhász Roland, Kardos József, Katzirz, Kecskés Ákos, Kecskés Zoltán, Keller, Kerekes, Kereki, Kiprich, Király, Kiss László, Kocsis István, Koman, Komjáti, Komlósi, Korsós Attila, Korsós György, Kovács Attila, Kovács Ervin, Kovács Kálmán, Kozma István, Laczkó, Limperger, Lipcsei, Lipták, Lisztes, Lőrincz, Martos, Márton, Mátyus, Mészáros Ferenc (kapus), Molnár Balázs, Mónos, Mracskó, Mucha, Müller, Nagy Antal, Nagy István, Nagy László, Nagy Norbert, Nikolics, Nógrádi, Nyilasi, Petry, Pintér Attila, Pintér Sándor, Pisont, Plókai, Polonkai, Priskin, Róth, Rudolf, Sallai Sándor, Sallói Dániel, Sass, Schön, Sebők, Simon Tibor, Somogyi, Szabics, Szalma, Szántó, Szendrei, Szélesi, Szokolai, Telek, Torghelle, Tóth Balázs, Tóth József, Tóth Norbert, Török Péter, Törőcsik, Urbán, Vadócz, Vanczák, Varga István, Varga József, Varga Kevin, Varga Zoltán, Vincze, Zombori Sándor.
Hat évtized, tizenöt mérkőzés névsora több mint tizenkét csapatnyi játékossal. Háromszor döntetlen volt, tizenkétszer gratuláció az ellenfélnek. Vannak a hosszú lajstromban extraklasszisok és művészeknek a legkevésbé sem nevezhetők. A Gulácsi – Lang, Orbán, Szalai Attila – Nego, Nagy Ádám (Styles), Schäfer, Nagy Zsolt (Vécsei) – Sallai Roland (Kleinheisler), Szalai Ádám (Ádám), Szoboszlai (Fiola) összetételű társaság annyiban különbözik tőlük, hogy felülmúlta a mégsem a végtelenségig verhetetlen mumust. Ezzel a Grosics – Mátrai, Mészöly, Sipos, Sárosi – Solymosi, Rákosi – Sándor, Göröcs, Albert, Fenyvesi tizenegy nyomdokába lépett; nyilván nem úgy általában, hanem abból a szempontból, hogy ezúttal a vendégek dúdolhatták el Cliff Richardtól a Congratulationst. A hajdani csapat 2-1-re nyert a chilei világbajnokságon a britek ellen, s mi sem jellemzi mélyrehatóbban, milyen régen volt az a diadal, hogy kivívói közül már csak Mészöly Kálmán és Rákosi Gyula él. A teljes magyar keretből köztünk van még Szentmihályi Antal és Bödör László, szörnyen megfogyatkozott a daliás huszonkettő.
Bizony messze már Rancagua. Annak idején a rádió még azt tudatta a magyar–angol közvetítéséről, hogy ha nem sikerül megteremteni az összeköttetést Chilével vagy a mérkőzés közben megszakad a vonal, akkor könnyűzenét sugároz. Akkor itthon még az első nyitott fővárosi városnéző busz és a meccsek szünetében kisorsolt Panni robogó keltett szenzációt. A magyar válogatott győzelme nem volt rendkívüli esemény, bár világra szólt, hiszen a vb-n született. Most, ennyi idő elteltével hihetetlen attrakció az 1-0, már csak azért is, mert az angol válogatott legutóbb 2020. november 15-én kapott ki, akkor is egy Nemzetek Ligája-találkozón, Belgium együttesétől 2-0-ra. Azóta 18 győzelem és 4 döntetlen volt a mérlege.
Meglepetésül azonban egy régi sorozat – négy angolverés egyhuzamban – folytatása következett hat évtizedes nagyszünet után. Marco Rossi szakvezető el is galoppírozta magát mámorában. Nemrégen még azt mondta, „vékony jégen járunk”, s olyan, mint a szőlész, csak abból készíthet bort, amit szüretelni tud. Most pedig kifejtette, hogy sajnálja, miket olvas időnként a közösségi hálón, egyúttal leszögezte: „Akik ezt a csapatot leszólják, nem igazi magyarok.” Eleve abszurd megszabni, ki az igazi magyar és ki nem, de kiváltképp bizarr ez egy olasztól.
Ám örömünkből ne zökkenjünk ki, inkább idézzük fel: a hatvankettes siker idején a Budai kaland című daljátékot mutatta be az Operettszínház. A Puskás stadionban a Pesti kaland ment. Már-már nem hittük, hogy színre kerül. Talán csak az aréna névadója kacsint le odaföntről: „Mi ebben a különös?”
Nála kizárólag a vígopera lenne elfogadható Cesenában is.
