Talán nincs még egy olyan ország a világon, ahol az oktatásban dolgozók érdekeiért kiálló szakszervezetek annyiszor kerülnének a politikai hatalom célkeresztjébe, mint Orbán Viktor Magyarországán. Tizenkét éve tudjuk, hogy a tudás, a széleskörű műveltség, a kritikus gondolkodás és a békés, nyitott világszemlélet nem divat a Fidesz köreiben. Ennek egyik ékes bizonyítéka a miniszterelnök egyik főtanácsadója, az iparkamara elnöke, Parragh László, aki nemrég kifejtette, szerinte a tanároknak azért sem kellene több pénzért nyavalyogniuk, mert hétköznap már délután négykor hazamehetnek, és ott van nekik évente egy egész nyári szünet.
Mindez épp akkor jutott eszébe, amikor a tanári érdekképviseletek bejelentették, hogy folytatni szeretnék a sztrájktárgyalásokat; a kormánytól pedig azt kérték, tartsa be a választás előtti ígéreteket a pedagógusok béremeléséről. Hiszen éppen hogy csak megalakult az új kabinet, máris minden jel arra mutat, hogy ebből az ígéretből sem lesz semmi. Ami viszont folytatódik, az a hangulatkeltés a pedagógusok ellen. Gulyás Gergely miniszter a kormányinfón egyenesen azt mondta, a szakszervezetek a baloldal mellett vettek részt a választási kampányban, most pedig a választás eredményével “megbarátkozva” tárgyalnának a kormánnyal. Az érdekvédők persze semmilyen oldali kampányban nem vettek részt, de ez mellékes, ha a közvélemény megtévesztése a cél.
Parragh úr is szükségét érezte, hogy ismét megszólaljon: szerinte a szakszervezetek vitték bele a pedagógusokat egy politikai vitába, ami most “visszaüt”. A gond csak az: ha a kormányzat továbbra is megpróbálja aláásni az érdekvédők törekvéseit, elterelni a figyelmet az oktatás súlyos problémáiról, nem a szakszervezeteknek lesz rosszabb. Az egész országnak fog “visszaütni”. Parragh Lászlóra pedig tényleg ráférne egy hosszú nyári szünet. Olyan soha véget nem érő.