– Irreális, irreális… – ismételgette Babocsán Jácint, miközben fejét tagadólag rázza. Az 55 éves pécsi férfit arról kérdeztem, számára mennyire hiteles, hogy a statisztikai hivatal szerint a hazai átlagbér már félmillió forint fölött van. A KSH adatai szerint februárban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 546 ezer forint volt, 31,7 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál, a márciusi, múlt héten közzétett adat pedig 511 ezerről szólt.
Ez utóbbi bruttó béreknek a nettója 340 ezer forint, illetve kedvezményekkel számítva ennél valamivel magasabb. A KSH a legalább öt embert foglalkoztató cégek és intézmények alkalmazottainak jövedelme alapján közölte a számokat. Amikor ezt hozzátettem, Babocsán továbbra is kétkedve reagál.
– Háromdiplomás mérnök vagyok, egy hírközlő cégnél dolgozom, az én fizetésem az átlagbér felett van, a feleségemé is, ő vezető poszton van, de tudom, hogy nálunk mennyit keresnek a szerelők, és az messze van a félmilliótól. Az ismerősök szavai alapján se hiszem, hogy ennyi az átlagbér – mondja a férfi.
A KSH havonta közli az átlagbért, és ez idén már félmillió fölé kúszott, ami azt jelenti, hogy hozzávetőleg 30 százalékkal javultak a bérek egy év alatt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ezek az adatokat mennyire érezzük hitelesnek. Pécsen az utcán sétálókat, az áruházak előtt parkolókat és a vendéglátóhelyeken időzőket szólítottuk meg. Csakis az aktív korúakat. A félszáz kérdezett alig negyede tartotta hihetőnek a KSH statisztikáját, ők általában valamilyen szintű vezetők, vagy vállalkozók, esetleg az állami szektorban dolgoznak. Egy fővárosi szimfonikus zenekar muzsikus párja is valósnak gondolta az adatot, mivel a saját bérük meghaladja a félmilliót. Egy Gergelyként bemutatkozó fejlesztőpedagógus szintén reálisnak vélte a KSH közleményét, még úgy is, hogy a pécsi férfi bére 17 évi szolgálat után jóval az említett összeg alatt van.
A KSH szerint 511 ezer forint a hivatalos átlagbér, bár ezt a dolgozók háromnegyede nem keresi megA megállítottak döntő többsége viszont ironikus nevetéssel fogadta a kérdést. A pécsi dohánygyárban műszerészként dolgozó Ferenc is mosolygott:
– Nekem megvan az átlagbér, de húsz éves gyakorlattal. A környezetemben viszont szinte senkinek. Magyarteleken lakunk, ott nem ismerek olyan embert, aki ennyit keresne.
Ferenc három gyermeket nevel feleségével, a legnagyobb fiú 21 éves, és pincér. – Eddig Sellyén dolgoztam, soha nem kaptam többet 170 ezernél. Most Pécsen keresek munkát, itt talán valamivel több lesz. De azt hiszem, elmegyek külföldre, tudok angolul, kint jobb lesz – mondja.
A 22 éves Tóth Mózes egy pécsi műszaki boltban dolgozik, és 250 ezer a nettója. Ha nem lenne a kora miatt járó adóvisszatérítés, akkor 220-at vinne haza.
– A barátaim is hasonlóan keresnek – mondta elektromos cigarettájával pöfékelve -, ezért nem hiszem el, hogy a 340-es nettó lenne az átlag. Egy évet dolgoztam Amerikában, pincér voltam Brooklynban, ott tízszer ennyit összehoztam, ha kell a pénz, kimegyek megint.
A 47 éves Kiss Imre is hitetlenkedett. A férfi 20 éve takarítóvállalkozó a feleségével. A házaspár nettójának összege 600 ezer. A férfi így fogalmazott:
– Hajtunk napi nyolc órát, s ezen felül van még az utazás, a takarítószerek beszerzése, az adminisztráció. A környezetemben nincs olyan, akinek félmillió lenne a bruttója, az öcsém az egyetemen tanít, neki sincs annyi.
Ezt erősítette Balogh István és felesége, Kitti is. A két lányával moziba tartó házaspár a közelmúltig a pécsi egyetemen dolgozott, a férfi műszaki előadóként, felesége pályázatfigyeléssel foglalkozott. Mindkettőjük bére jóval az átlagbér alatt volt. A közelmúltban István átszerződött egy Pécsre települő japán céghez, s ott többet adnak az átlagbérnél, és felesége is megközelíti azt, mivel átment a Katolikus Karitászhoz, ahol ugyancsak a pályázatokkal lesz dolga. A házaspár azonban eltúlzottnak tartja a KSH béradatait.
– Hiszi a piszi – vágta ki nevetve a választ Schenk Gábor. Az egyik pécsi üzemben betanított munkásként dolgozó középkorú férfi így folytatta: „Ha hantáztam gyerekként, anyám mondta mindig, hogy: hiszi a piszi, meg aki elhiszi. Hát én nem. Még nem volt olyan hónap, hogy 250-nél többet hazavittem volna”.
A férfi a kollégáival együtt sörözött a belvárosban, s ők is rábólintottak a szavaira.
– Képtelenség! – sóhajtotta Anikó, aki az egészségügyben dolgozik, adminisztrátorként. – 30 év gyakorlat után 100 ezerrel kevesebb a bérem, mint az átlag, és aki ott dolgozik, mind hasonlóan keres, kivéve – persze – az orvosokat. Átvernek minket. A fiam 39 éves, gyárban dolgozik, 220 a nettója.
Marton Csaba akkorát nevet a KSH adaton, mintha a hónap viccét meséltem volna neki.
Az 52 éves beremendi férfit egy stabilan gazdálkodó klímacég alkalmazza, de ott szerinte senkinek sincs meg a havi „félmilkája”. Párja, az egyik magyar kereskedelmi láncnál dolgozik, s neki havonta 140-et utalnak fizetés gyanánt. Ezen meglepődtem, mire ő hozzátette, hogy csak hat órában alkalmazzák, nyolc órára nem is vesznek fel a boltba senkit, igaz, többet dolgozik, mint hat óra, mert kezdés előtt 45 perccel be kell mennie, hogy nyitásra süsse meg a fornettit, ám ezt a többletmunkát nem számolják el. Amúgy az iskolás korú gyereket nevelő asszony korábban tíz évig Észak-Írországban kozmetikusként dolgozott, ott „megalapozta magát”, talán ezért is nyugszik bele az alacsony bérbe.
Czirkos Norbert húsz évig egy német vállalkozás kamionosa volt, most osztrák a gazdája. A 45 esztendős, testes, pécsi férfi nettója 900 ezer körül van: – A mi szakmánkban most jól fizetnek, de itthon tudom, hogy gyengék a bérek. Nincs olyan ismerősöm, akinek a nettója 340 ezer forint lenne - mondja.
Két állami szolgálatban lévő jogász és egy rendőrtiszt sem látta reálisnak a KSH bérközleményét, noha nekik megvan a félmilliójuk. A tiszt hozzátette:
– A kezdő rendőrök 170-et kapnak kézhez. Nincs is elég jelentkező. Náluk azt tartják, hogy a kormány azért hirdetett az ukrajnai háború miatt veszélyhelyzetet, mert így a rendőrök, a tűzoltók nem mondhatnak fel. Mindkét cég összeomolhat néhány éven belül, annyira nincs utánpótlás, és annyian akarnak leszerelni.
A 38 éves Dani István csőszerelő Ausztriában. A bonyhádi férfi szerint a szakmájában meg lehet keresni az átlagbért itthon, de nem nyolc órában. „Amíg itthon voltam, gyakran hajnali ötkor indultam a cég buszával munkába, és este hétre értem haza, olyan messzire ingáztunk. Most kiutazok Ausztriába vasárnap este és visszajövök csütörtökön. Így több időm van a két gyermekünkre, mintha itthon lennék” – tette hozzá. A férfi feleség varrónő: – A mi szakmánkban 100-150-et lehet megkeresni, úgy van kialakítva a normánk, hogy a magyar termék versenyképes legyen azzal, amit Pakisztánban varrnak a gyerekmunkások. Nekem hihetetlen ez az átlagbér.
Rendes Jánosnak is az. A Baján műszaki ügyintézőként dolgozó, 62 esztendős férfi nettója 200 ezer. A koránál 15 évvel fiatalabbnak látszó férfi így kezdte:
– Régen azt mondták, háromféle hazugság van: a kicsi, a nagy meg a statisztika. Ez továbbra igaz. Az ismerőseim közül senki se keresi meg az átlagot, a társam bérszámfejtő, ő is messze van ettől. A baj, hogy közben minden nagyon drágul. De az emberek nem panaszkodnak. Megtanultunk beosztani. A drága gyümölcsökre, zöldségekre rá se nézek. Anyám azt mondta, lecsót majd akkor főzünk, ha a paprika kilója öt forint lesz. Most meg akkor, ha ötszáz lesz. Bár nem hiszem, hogy lesz annyiért…
