A Mol százhalombattai és pozsonyi finomítójában szeptember során egy-egy hétig a "tengerről" vásárolható olajok jelenleginél jóval nagyobb arányú, ipari méretű feldolgozását teszteli - tudtuk meg Huff Zsolttól, a Mol-csoport feldolgozás-kereskedelmi üzletága termelési ügyvezetőjétől, aki - Horváth Ádám logisztikai vezető oldalán - a Dunai Finomítóban (Dufi) vezette körbe lapunk munkatársait. A kísérleti üzemet hónapok óta készítik elő és ennek érdekében még sok a teendő - fűzte hozzá.
Más szakértők ezt azért minősítik fontos lépésnek, mert az EU már csak az egyaránt molos finomítónak otthont adó Magyarország és Szlovákia - de lényegében csak a magyar kormány - egyetértésére vár annak érdekében, hogy egységesen mondjon nemet Vlagyimir Putyin véres olajára. Miközben az Orbán-kabinet hozzájárulása fejében egyre több pénzt kér az Európai Uniótól, a megegyezés még várat magára, a Mol tartja magát két hónappal ezelőtti közléséhez, miszerint teljes függetlenedésük az orosz nyersolajról 500-700 millió dollár (180-255 milliárd forint) befektetést és 2-4 évet igényel. A két szakembert alapvetően a Mol álláspontját az elmúlt hónapokban kikezdő bírálatokkal szembesítettük. Utóbbiak lényege, hogy az olajcégnek a leválás nehézségeit ecsetelő, kétségbevonhatatlannak tetsző közlései az átállás gyorsítása szemszögéből részben megkérdőjelezhetők, árnyalhatók, illetve érdemi pontosításokra szorulnak. A Mol képviselői állták a sarat, de számos korábbi kijelentésük finomodott.
A „tengeri” - vagyis hajókról, a horvát Omisalj kikötője felől az Adria-vezetéken felszállított - olaj nagy arányú feldolgozása azért figyelemre méltó, mert a Dufi jelenleg 64, a pozsonyi finomító pedig 95 százalékban orosz nyersolajat használ. A finomítóvezető ugyanakkor biztosít afelől, hogy a kísérleti üzem nem veszélyezteti az ellátás biztonságát. Bármely megingásnak ugyanis idejekorán elejét veszik és készek visszaállni az orosz nyersanyagra.
A tesztüzem sarkalatos abban a döntési folyamatban, hogy az orosz nyersanyag elhagyása, illetve a „tengeri” olajtípusok tartós feldolgozása milyen pótlólagos beruházásokat igényel a két finomítóban. (A Mol harmadik, rijekai egysége eleve tengeri kőolajat dolgoz fel.) Lapunk kérdésére korábban számos szakértő névvel vagy név nélkül kétségbe vonta, hogy az átálláshoz valóban szükséges-e 2-4 év és 500-700 millió dollár. E vélemények szerint egy finomító – bizonyos üzemviteli intézkedések után – alapkiépítésben alkalmas a világ kőolajfajtái zömének feldolgozására. De a Mol legalábbis folyamatosan növelhetné a tengeri olaj arányát úgy, hogy az esetleg szükséges kiegészítő beruházásokhoz az EU által a hírek szerint Magyarországnak és Szlovákiának biztosított két és fél év haladék bőven elegendő.
Úgy tűnik, kivételezni fognak Magyarországgal, alakul az EU-s megállapodás az Oroszország elleni olajembargórólA Mol szakemberei ezt vitatják. A jellemzően változó forrásokból származó tengeri kőolajokban az évtizedek óta egységes minőségű orosz nyersanyaghoz képest jóval több a csak sómentesítő üzemmel eltávolítható szennyeződés. A Dufin belüli három hasonló - AV1, AV2 és AV3 nevű - gyáregységből a legnagyobbnak számító utóbbiban négy év előkészítés után idén adnak át egy 16 millió dollárba kerülő sómentesítőt. Bár további két egység szintén az átállási tervek része, ez önmagában legalább négy évre tolja ki a teljes folyamatot. Az úgynevezett Arab Light nevű, amúgy jó minőségű, de az orosznál nagyobb kéntartalmú, népszerű nyersolajfajta tartós, ipari mennyiségű feldolgozásához további rendszerek bővítése szükséges (bár drágább kénmentesítő ezen a vonalon viszont nem). Mivel a beépítés több mint két hónap leállást igényelne, ez ütemezetten csak a négyévenkénti nagyjavításkor hajtható végre, ami épp négy év múlva esedékes. A Barátság- és az Adria-vezetékre tervezett nyomásfokozók szintén nem építhetők ki 2024 végéig.
Ezen kívül üzembe állítanák a korábban hatékonyságjavítás címszóval használatból kivont kőolajtárolókat és újakat is építenének melléjük. Ez hat tartály újjá- és két tartály megépítését jelenti, ami párhuzamos kivitelezéssel is több év. Ezekben tervezik a pozsonyi finomító számára szükséges nyersanyagot is előkeverni.
Az Adria-vezetékkel kapcsolatos Mol-érvelés szintén árnyalható. Az olajcég szerint, mivel a Dufi 8,1, a pozsonyi egység pedig 6,1 - vagyis összesen 14,2 - millió tonna nyersolaj éves feldolgozására képes, az Adrián viszont egy jelenlegi, horvatországi szűkület miatt csak évi körülbelül 11 millió tonna érkezhet,
Barátság-vezeték nélkül a két egység nem kap elegendő olajat. Pedig a Barátság magyar-szlovák összekötő szakaszának 2015-ös felújításakor az olajtársaság még évi 14 millió tonnás Adria-áteresztőképességről tudósított. Ehhez képest forrásaink arra hívták fel a figyelmet, hogy a korábbi évek során a két egység tényleges termelése sosem érte el a lehetőségek határát.
Huff Zsolt a kihasználtságot 90 százalékra becsülte, már csak az éves karbantartások és javítások miatt is. Bár a 480 forintos üzemanyagár-sapka tovagyűrűző hatásaként márciusban 30 százalékkal megugrott a termelésük iránti belföldi igény, ugyanennyivel csökkent a kivitelük is. Tehát Huff Zsolt idén nagyságrendileg a tavalyihoz hasonló termelésre számít. Igen ám, de akkor máris 10 százalékkal csökken az Adria "terhelése". Horváth Ádám ezt annyiban ellenpontozza, hogy az igények hullámoznak, az olajcég pedig a nyersanyagot csak néhány napig képes tárolni. Az új egységek révén a jelenlegi, pontosabban két-három heti tárolóképesség egy hónap közelébe kerül. Azért nem nagyobb az ugrás, mert a tengeri olajok szállítása és tárolása összetettebb ütemezési feladatokat igényel. A Barátság-vezetékhez kapcsolódó tiszaújvárosi, mintegy tíz napos mennyiség befogadására alkalmas tárolóegységek jövőbeni használhatósága érdekében Százhalombattán tervezik összekötni az Adria- és Barátság-vezetéket is. Más - akár lengyel vagy osztrák - irányú vezeték kialakítását különböző okokból esélytelennek nevezték.
A Mol azzal is érvelt, hogy a tengeri kőolajfajták feldolgozása akár 20-30 százalékkal is visszavetheti a dízeltermelést. Szakértőink arra hívták fel a figyelmet, hogy ez ugyanekkora nyersanyagszükséglet-csökkenést is jelent.
Huff Zsolt ennek kapcsán rögzítette: nem a kihozatal, hanem a kapacitáskorlátból eredő összes gázolajtermelés csökken. Horváth Ádám úgy fogalmazott, hogy ugyan ez kétségkívül tovább csökkentheti az Adria terhelését, az ellátási gondokon nem javít. Magyarország elhelyezkedése ráadásul nehezíti a a gázolaj vagy benzin pótlólagos beszállítását.
Mindazonáltal mások szerint az elkövetkező, legalább két és fél év során erre is találhatnak - akár átmeneti - megoldást, illetve a Mol a feldolgozási arány tervezett változására is közölhetne ütemtervet. Bár Huff Zsolt megerősítette, hogy ilyen természetesen létezik, az egyelőre nem nyilvános. (Annál is kevésbé, mert a beruházások sorsáról csak ősszel dönt a Mol-vezérkar.) Úgyszintén kérdés az Adria horvát szűkületének bővítése. A molos szakértők elismerték, hogy igénynövekedéskor ez Horvátország érdeke is, illetve a korábban közölt, 210 millió eurós vezetékbővítés csak a leghosszabb távú megoldás. Addig ugyanis súrlódascsökkentő adalékokkal, gyorsabban és olcsóbban, akár évi 14 millió tonna közelébe is növelhető az Adria áteresztőképessége. Igaz, az ehhez szükséges kémiai anyag költséges "mutatvány".
Bár tehát az előkészítést szakmai viták övezik, tény, hogy a Mol láthatólag érdemben dolgozik az orosz olajról leválás feltételeinek - akár négy év alatti - megteremtésén. Kérdés, ez mennyiben befolyásolja az Orbán-kormánynak az orosz olajembargót változatlanul élesen elvető brüsszeli álláspontját.
Komolytalan kormányellenérvek
Az Orbán-kabinetnek az EU orosz olajbehozatali tilalom-tervével kapcsolatos álláspontja komolytalan, nem tárgyalási alap – értett egyet az Energiaklub tegnapi, online sajtótájékoztatóján Holoda Attila, a Mol korábbi kutatás-termelési igazgatója és az Orbán-kabinet egykori energiaügyi helyettes államtitkára, illetve Miklós László, az olajcsoport vállalati kapcsolatokért felelős korábbi igazgatója, a Mol-hátterű FGSZ Földgázszállító volt igazgatósági tagja. A magyar kormány által az orosz olaj elhagyása fejében Brüsszellel szemben támasztott, 15-18 milliárd eurós költségigénynél a Mol 500-700 millió dolláros becslését jóval hitelesebbnek tartják. Egyébként a Mol tavaly 3,5 milliárd dollár nyereséget ért el, amiből 650 millió dollár osztalékot fizetett a részvényeseknek.
Bár az átálláshoz szükséges idő az alapanyaghiány miatt az elmúlt hónapok során - például az ukrán acéltermelés kiesése miatt - feltehetően nőtt, az időigény változatlanul belátható. Ráadásul az Európai Bizottság Magyarországnak és Szlovákiának 2024 végéig haladékot biztosítana. De a kabinet a beruházások nemzetgazdasági jelentőségűvé nyilvánításával is gyorsíthatná a folyamatot.
Az Adria-vezetéken keresztül már most is évi 11-12 millió tonna "tengeri" olaj érkezhet Magyarországra. A vezeték fejlesztésével – ami elsősorban szivattyúk cseréjét és nem új csövek fektetését jelenti – ez évi 15 millió tonnára emelhető. Azzal kapcsolatban, hogy az orosztól eltérő minőségű olaj problémát okozhatna, a szakértők azt hangsúlyozták, hogy a százhalombattai egység már most több mint 30 százalékban nem orosz olajat dolgoz fel. De a világpiacon is elérhetők az oroszhoz hasonló nyersanyagok, illetve ilyen különböző termékekből is keverhetők. Ez gyorsabb a finomítók teljes átállításánál. Ugyanakkor a Molban ez utóbbi folyamat levezényléséhez is rendelkezésre áll a szaktudás - hangsúlyozták.
Az elmúlt évtizedek során a magyar kormányok és a Mol is számos beruházást hajtottak végre a több lábon állás jegyében, akár üzleti alapon is - tették hozzá. A szakértők az Orbán-kabinet embargó-ellenessége mögött az állhat, hogy most a - Mol által vásárolt - orosz olaj jóval olcsóbb a világpiaci szintnél. Ez is a hazai "rezsicsökkentés", vagyis a hatóságilag alacsonyan tartott energiaárak egyik forrása. Miklós László szerint a magyar kormány nem valójában nem a magyar családokat, hanem a háborúnak "köszönhető" extraprofitot akarja megvédeni. Ennek mértékét a szakértők az orosz olajnak a világpiaci árhoz viszonyított jelenlegi, hordónként több mint 30 dolláros előnyéből, illetve a Százhalombattán feldolgozott évi 40 millió hordónyi olajból kiindulva 1,2 milliárd dollárra teszik.
A szakértők szerint a "rezsicsökkentés" az energiahatékonyság ösztönzése révén a jelenleginél sokkal olcsóbban is védhető.
