Kilencven évesen elhunyt Gyarmathy Lívia filmrendező. Nem tűnt visszahúzódónak. Csak nem tolta magát előtérbe. Ott volt ahol, kellett, elmondta, ha valamit kellett, de csak annyi helyet és hangerőt kívánva, hogy meglássák, meghallják. Ízig-vérig filmes volt, de nem tudatta, hogy Filmrendező. Nem lehetett bálványozni. Csak szeretni. A filmjeiért nem lehetett rajongani. Csak szeretni őket. Mindebben ritka harmonikus egységet alkotott férjével, Böszörményi Gézával, és sokat örökített lányukra, Böszörményi Zsuzsára. Az elmúlásban neki kellett követnie őket.
Aki ennyire természetes emberséggel volt jelen közöttünk, személyiségével, munkájával, attól nem lehet patetikusan búcsúzni. Az ilyen lélek azt is eléri, hogy ne okozzon fájdalmat a halálával. Legfeljebb percnyi, mosolygósan sóhajtó bánatot. Amely felidézi filmjeit, újra örömet okozva.
Az Ismeri a szandi mandit? kultikus alkotássá vált. Nagyon fontos lökést adott a magyar filmművészetnek. Kizökkentette az operettszagú vígjátéki hagyományból, felfedeztette vele a kisrealista ábrázolásban rejtőző fanyar humort. Gyarmathy Lívia hosszú ideig megélt volna ennek a stílusnak a villogtatásából. De ahhoz a magyar filmet megújító nemzedékhez tartozott, amely számára a kamera mögött állni társadalmi hivatás volt. Mutatni a mozgóképezhető valóságot minél több szemszögből, hátha változtatni lehet rajta. Legtöbb filmje, köztük az Álljon meg a menet!, a Minden szerdán, a Koportos egy művészeti ág és egy ország kritikai öneszmélésének progresszív folyamatába illeszkedett, fontos művészí-erkölcsi energiákkal gazdagítva. Férjével még a rendszerváltás előtt megrázó dokumentumfilmet készített a recski munkatáborról. A témát később egy játékfilmben, a Szökésben is feldolgozta. Történelmi hitelességre törekedett, kerülve a felszínes ítélkezést. Nem tudni, mennyire szerette az embereket. De képtelen volt mélyen gyűlölni őket.
Meghalt Gyarmathy Lívia