Amerika válasza George Floyd meggyilkolására egy szóval: vezeklés. De akármennyire velős és találó is ez az egy szó, magyarázatra szorul.
Két évvel ezelőtt, május 25-én, Minneapolisban, második otthonomban a rendőrök földre teperték és torkon ragadták George Floydot, a pénzhamisítással gyanúsított, a letartóztatásnak ellenálló, nagydarab afrikai-amerikai férfit, amibe ő belehalt. A rákövetkező napon a város lakói, elsősorban fiatalok, saját elhatározásukból tömegesen kivonultak a közutakra és a főterekre, hogy tüntessenek a rendőri erőszak és a faji megkülönböztetés ellen. Hasonló tüntetésekre került sor szerte az országban és a nyugati világban. A tüntetések napokig, hetekig tartottak.
Amerikában, egy ilyen tömeges megmozdulásnak nem egy indítéka van. Idesorolom a jóindulatot, a bűntudatot, a kényszert, a félelmet és a kiengesztelési igyekezetet.
Igenis, szerte Amerikában, az európai-amerikaiak körében létezik egy nemzedékekre visszamenő jóindulat és szándék, hogy jóvá tegyék a múlt igazságtalanságait és polgártársaikkal megtalálják a békés egymás mellett élés módját, minden nemzetiségi, vallási és úgymond faji különbség ellenére. Ezek a tüntetések ennek a jószándéknak a szembetűnő megnyilvánulásai voltak.
Az európai-amerikaiak részéről feltehetően egy lappangó bűntudat is hozzájárult a tüntetések kitöréséhez. A közös bűntudat nehezen kimutatható érzelem, de hogy létezik, nem vitás. Gondoljunk csak Németországra, ahol ma már, a holokauszt után a harmadik és negyedik nemzedékre kiterjedő bűntudatnak és vezeklésnek vagyunk tanúi. Amerikában egyes közismert családok vagyona és az ebből eredő befolyása a rabszolgakereskedelemből meggazdagodó és rabszolgatartó ősapákra vezethető vissza. Az egykori rabszolgatartás Amerika önmagán ejtett sebe, amely máig sem gyógyult be.
A tömegtüntetésekben megnyilvánuló vezeklés további indítéka a kényszer. Amerika lakosságának egyre gyarapodó része, 12-13 százaléka, közel 35 millió polgár afrikai-amerikai. Egy jó részük társadalmi támogatásra szorul, és ezt kezelni kell a társadalmi béke fenntartása érdekében. Ez nemcsak célszerűség, hanem történelmi igazságszolgáltatás is.
A félelem erős indíték. Az európai-amerikaiaknak megvan az okuk - ha konkrétan nem is félnek ettől -, hogy tartsanak attól: afrikai-amerikai polgártársaik megelégelik a hátrányos megkülönböztetést és fellázadnak. Hogy csak az erre utaló jelentősebb újkori zavargásokat említsem, idesorolható 1968-ban a Martin Luther King meggyilkolását követő rombolás és gyújtogatás a nagyipari városokban, 1992-ben a tömegtüntetés Los Angelesben, a Rodney King rendőri ütlegeléséről készült felvételek nyilvánosságra hozatala után, és a tömeges romboló tiltakozás 2014-ben, Fergusonban, Missouriban, azt követően, hogy a rendőrök meggyilkoltak egy afrikai-amerikai gyanúsítottat. Sokan érzik úgy, hogy ma Amerikában, még ha szórványosan és esetlegesen is, de polgárháború folyik az afrikai-amerikai szélsőségesek és a rendőrség között.
A helyi, állami és központi kormányzás válasza az elharapódzó erőszak hullámra a kárpótlások és engedmények sorozata és a rendőrségi hatalom csökkentésére tett kísérletek. George Floyd 27 közeli és távoli rokona fejenként egymillió dollár kárpótlásban részesült. Hirtelen a TV-ben és a sajtóban sugárzott hirdetésekben a kisebbségi szereplők túlsúlyba kerültek. Az oktatási intézmények hangsúlyt helyeznek az afrikai-amerikaiak történelmi teljesítményének elismerésére. A foglalkoztatásban bevett gyakorlat lett a pozitív diszkrimináció. A közigazgatásban, a gazdasági élet számos területén, a sajtóban és a szórakoztató iparban egyre több afrikai-amerikai kap vezető szerepet. Nem mintha nem volnának felkészültek, hiszen azok, de sok esetben a gyorsítósávon haladnak, megelőzik a siker ranglétráján az előttük kapaszkodó európai-amerikaiakat.
Tavaly Minneapolisban a városi képviselőtestület népszavazást írt ki a rendőrség költségvetésének messzemenő korlátozására és a rendőrök részleges kiváltására polgári egyeztető egységekkel. Novemberben a választópolgárok ezt a javaslatot 57-43 százalék arányban elutasították. Hasonló próbálkozások történtek több más nagyvárosban is, hasonló eredménnyel.
A társadalmi egységesülés érdekében az amerikai történelem újraértelmezésére is sor került. Országszerte eddig 160 történelmi nagyság szobrát távolították el, mert saját korában a megmintázott személy hitt a faji megkülönböztetésben. Sok városban a helyhatóságok, intézmények és iskolák nevét megváltoztatták, mert névadóik fajvédő nézeteket vallottak - a szórásba beleestek Washingtonról és Lincolnról elnevezett iskolák is.
A kiengesztelési igyekezet az amerikai-indián lakosságra is kiterjed. Saint Paulban, Minnesota állam fővárosában a Capitolium előteréből eltávolították Kolumbusz szobrát. Minneapolis jellegzetes nagy tavát Harrietről átkeresztelték „Bde Maka Ska”-ra: a nehezen kiejthető kifejezés lakota nyelven Fehér föld tavat jelent.
A „Fehér felsőbbrendűség” visszavonulóban van a közélet minden területén. Látszólag legalábbis.
Hova vezet mindez? Nem lehet tudni. Az erőletetett egységesülés kétélű fegyver: kielégíti az egységesülés támogatóit és haszonélvezőit, de még jobban elidegeníti az ellenzőit; kiélezi a társadalmi ellentéteket. Amerikában a kisebbségek felkarolása és megkülönböztetett előléptetése nem újkeletű; időről időre megtörténik, csak az akciók kiterjedésében és hatékonyságában van különbség. S mégis, az egységesülés folyamata csigalassúsággal halad és messze van a beteljesüléstől.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.