Azóta, hogy a magyar kormányfő felkarolta az ultraradikális jobboldal egyik kedvenc témáját, a nagy lakosságcsere elméletét - miszerint a muzulmán országból érkezők kiszorítják a keresztényeket -, itthon is több szó esik erről. A francia sajtó különösen sokat cikkezett róla az elnökválasztás idején, hiszen ez volt a populista Éric Zemmour kampányának egyik legfontosabb üzenete. De még Marine Le Pen sem karolta fel az elméletet, mivel tudta, hogy a társadalmat nagyon megosztó kérdésről van szó, és ő mérsékeltebb politikusnak akarta feltüntetni magát.
A teória nem az Egyesült Államokból, hanem az igencsak kéteshírű francia esszéírótól, az összeesküvés-elméleteket előszeretettel hangoztató Renaud Camus-tól származik: 2011-ben „hozta forgalomba” a kifejezést. Elméletét hamar felkapták a szélsőjobboldali, a fehérek felsőbbrendűségét hirdető, a magukat a kereszténység egyedüli hiteles képviselőinek nevező közösségek és oldalak. Ma már feledésbe merül, hogy Camus korábban egy francia meleg magazin rovatvezetője volt, és a The Nation amerikai lap a nyolcvanas évek elején a „homoszexuálisok ikonjának” nevezte.
Azóta sok idő eltelt, és a dél-franciaországi dombvidéken, egy kastélyban élő Camus aligha emlékezik vissza szívesen erre az elismerésre. Tornyából rálát a gascogne-i síkságra, D’Artagnan földjére és a távolban lévő Pireneusokra. Pacifistának vallja magát, ami azért is sajátos, mert az elmélete több, magát felsőbbrendűnek tartó fehér embert késztetett véres terrorakcióra. Ezt az elméletet vallotta az a buffalói merénylő is, aki május 14-én tíz afroamerikait mészárolt le egy üzletben.
Bár Camus a nagy lakosságcsere névadója, természetesen nem ő az első, aki a fehérek felsőbbrendűségének tanát hirdette. Ő is hivatkozott egy egykori brit politikusra, a tory Enoch Powellre, aki a hatvanas években egy beszédében Vergiliust idézve arra figyelmeztetett, „patakokban” ömlik majd a vér, ha továbbra is tömegesen érkeznek a bevándorlók a korábbi gyarmatokról. „Olyan, mintha a nemzet a saját halotti máglyáját akarná felállítani” – hangoztatta. A hetvenes években aztán Jean Raspail francia író következett A szentek tábora című, magyarul is megjelent regényével. Ebben leírta azt a vízióját, hogy egymillió hajlék nélkül maradt indiai száll partra a Cote d’Azuron. Maga Camus A nagy felcserélés című könyvét „Powellnek és Raspailnak” ajánlotta. Prófétának nevezte őket, jóllehet egyik jövendölés sem igazolódott be, és semmi sem támasztja alá, hogy az elmélet képviselői kivételes jövőbelátó képességekkel rendelkeznének.
Camus azonban, illetve a hozzá hasonlóan gondolkodók, ügyet sem vetnek a tényekre, a statisztikákra. A nagy lakosságcsere kiötlője válaszra sem méltatta Hervé Le Bras könyvét, amiben a francia demográfus pontról pontra mutatott rá, hol lódít a nagy filozófus.
Az El País rákérdezett Camus-nál arra, nincs-e rossz érzése amiatt, hogy elmélete tömeggyilkosságokat inspirált. Erre azt válaszolta: nem ő, hanem a valóság vezetett a terrorakciókhoz. Legalábbis az ő alternatív „valósága”.