A kamara szerint az ágazat sodródásként élte meg az elmúlt időszakot, mivel nem volt ismert, megvitatott „mesterterv”, fejlesztési-átalakítási program. Ráadásul „ehhez a kollégák szemében irányítási-igazodási válság is társult”, mivel nem volt egyértelmű hierarchia a humántárca, a belügy, a Nemzeti Népegészségügyi Központ és az Operatív törzs négyszögben.
A MOK-nál úgy látják, hogy a történelmi jelentőségű orvosi béremelés nem egy program végrehajtásának volt az eszköze, „csak” a hálapénz tiltása kapcsolódott hozzá, így a hatásfoka is a várt alatt maradt. Utalnak arra is, hogy az egészségügy komplex rendszer, ezért érdemi változás csak a szabályozások, beavatkozások összehangolt kezelésével érhető el.
A helyzetelemzésük szerint az állami ellátórendszer jelenleg járvány utáni válságban van.
A betegutak szétzilálódtak,
a várakozási idők számos területen extrém módon megnyúltak,
egyes ellátások közel elérhetetlenné váltak,
és számos területen munkaerőhiány lépett fel.
A dolgozói korfa torz, az utánpótlás erősen hiányos, főként a szakdolgozói területen komoly munkaerőhiány van. A közellátás rendszere sem hosszú, sem rövid távon nem tartható fenn jelen formájában, ezért jelentős kiigazításra, átalakításra szorul.
A helyzet javítására átfogó, a 2011-es Semmelweis Tervvel összemérhető részletességű program elkészítését javasolják. A változásokhoz megúszhatatlan az adatok „tisztítása”. Szerintük ugyanis ma az intézményrendszer és a menedzsment is „az adatok célhoz kötött torzításában érdekelt.” A finanszírozási érdekek szerint torzított adatszolgáltatás pedig – írták – csak korlátozottan alkalmas a népegészségügyi konzekvenciák levonására. „Kiemelten igaz ez a magánegészségügyre, melyről gyakorlatilag semmilyen érdemi információval nem rendelkezünk. A többkörös alvállalkozói rendszer miatt az is előfordul, hogy
működési nyilvántartásban nem szereplő orvos végez gyógyító tevékenységet.”
Az orvosi kamara szerint elkerülhetetlen a további nővérbéremelés éppúgy, mint az ellátórendszer átalakítása. Az utóbbi sikeréhez elengedhetetlen a működési szabályok megújítása, az egyes szakmák közötti tevékenységek és felelősségi körök újraosztása.
A kamara óvta a minisztert a háziorvosi praxisok generális államosításától.
„Az alapellátás nem tekinthető egységesnek: az innovatív, korszerűbb formát igénylő praxisok ugyanúgy léteznek, mint a hagyományelven tovább élő klasszikus működésű, de elöregedő állományú – és ezért csökkenő teljesítőképességű – praxisok. Az alapellátás fejlesztésében ezért többféle modell, működési-szervezési forma együttélésére kell felkészülni, és azokat kell kiemelten támogatni, akik a korszerűbb működésre akarnak átállni. A praxisok generális államosítása bizonyosan kontraproduktív lenne, de megfontolható a tartósan betölthetetlen praxisok felvásárlása a praxisalapon keresztül. Ezekben a praxisokban már elindíthatók egyéb formák is.” – írták.
