Időkapszulába zárta 2000-ben a korábbi állandó kiállítását a Néprajzi Múzeum, így jelezve, hogy a tudomány már túllépett a hagyományos, a XIX. századi paraszti kultúrát etalonnak tekintő, csak azt vizsgáló szemléleten. Az ezredfordulón az egész Kossuth téri Kúria épületet betöltő időszaki tárlat témája maga az idő volt: a kalocsai hímzéstől a csutkababáig ívelő néprajzi kiállítás pedig ezen belül a múlt idő. A Néprajzi Múzeum akkor már régen nem a lajbi-pityke vonalon mozgott, hanem olyan témákat dolgozott fel, mint például a balatoni stégkultúra vagy a gördeszkás fiatalok ruházata.
Huszonkét év telt el azóta, és kicsit ijesztő, hogy a magyar miniszterelnöknek nem tűnt fel ez az alapvető diszciplináris változás, hogy a néprajz már nem egyenlő skanzen. Oké, bokros teendői közepette nem ér rá múzeumba járni, legfeljebb ha avatni kell, de az mégiscsak hagymázos, ha valaki 2022-ben hímestojásokon kanyarodó tulipánmintákról meg edényeken hajlongó búzaszálakról delirál csak azért, mert a Néprajzi Múzeum a téma. Igaz, így legalább nem csodálkozunk tovább a roppant városligeti épületre fémből domborított varrottason: aki fizet, az húzatja. És ezek szerint ez így szép, ellentétben a kockaházakkal, lásd a miniszterelnök szíves szóbeli közlését.
Hogy mi a szép, az ebben az országban már jó ideje kétharmaddal döntetik el. A hauszmanni habcsók szép, ezért vasbetonból újrafújják, és teleszórják vele az egész budai Várat. És eszerint a múzeumnak is az a fő feladata, hogy szép legyen, de nem is akárhol, hanem kifejezetten a Városligetben. Hogy Budapest mire szavazott, az most mellékes, tele lesz betonnal a közpark, ha addig élünk is.
„Magyarnak lenni jó” – állította a miniszterelnök, és persze definiálta is, mi a magyar. Esett itt szó kalocsai mintáról, vasárnapi asztalról, Petőfiről, szabadságvágyról és zenéről, gyomokról és távoli Európáról, ahogy ez mostanság szokásban van. Odabent, az épület gyomrában persze mindvégig ott lapult egy időkapszula: az európai színvonalú muzeológiáé. Ha elül a csatazaj, reméljük, sikerül felbontani.