Itt, Európában, ahol sokan már három, sőt négy oltást is kaptak a koronavírus megelőzésére, különösen „egzotikusnak” hat az az észak-koreai gyógymód a Coviddal szemben, hogy akik „lázas megbetegedésben szenvednek”, sós vízzel gargarizáljanak. Csakhogy még a mindenfajta hiteles tájékoztatástól elzárt észak-koreaiak is sejtik, ennek hatása a nullával egyenlő, hiszen a phenjani televízióban két év óta azt sulykolják: kiváló döntést hoztak azzal, hogy teljesen elszigetelték magukat a világtól és ezzel a vírustól, hiszen bezzeg Európában és Amerikában tömegesen haltak meg az emberek.
Csakhogy a vírus nem ismer országhatárokat. Az év eleje óta Phenjan kereskedelmi szempontból igyekezett nyitni Kína felé, tavasszal ráadásul több tömegrendezvényt is tartottak. A phenjani rezsim folyvást azt állította, az országban nincs jelen a Covid, de most már olyan tömegessé vált a megbetegedések száma, hogy nem lehetett tovább elhallgatni a drámai helyzetet. A kormányzat azonban nem koronavírusról, hanem lázas megbetegedésekről beszél, hiszen alig vannak koronavírus-tesztjeik, amelyekkel kimutathatnák a fertőzést.
Az észak-koreai egészségügy már a kilencvenes években összeomlott. Azok az európaiak, akik valamilyen úton-módon bejuthattak a sztálinista államba, majd annak valamelyik kórházába, egészen elképesztő látványról számoltak be. Ráadásul nemhogy koronavírus elleni oltás nincs, de még hétköznapi gyógyszereket sem kapni.
A mostani járvány az aratás kezdetén tört ki, így az országnak a pestis és a kolera közül kell választania: vagy beteg embereket küldenek a rizsföldekre, hatalmas tragédiát kockáztatva ezzel, vagy csak kevesen vesznek részt az aratásban, de ez tömeges éhínséghez vezethet. S hogy ki a felelős a mostani helyzetért? Egy biztos, az ország vezetője, Kim Dzsong Un semmiképpen. Elvégre ő tévedhetetlen.