Az üléspont határozza meg az álláspontot - tartja a sokat citált mondás, azonban Matolcsy György egész pályafutása fényesen cáfolja ezt a megállapítást.
Orbán Viktor második kormányának minisztereként, majd ezt követően jegybankelnökként a mára joggal feledésbe merült "unortodox" gazdaságpolitika felkent papja szerepében tetszelgett, amit a kormányfő azzal honorált, hogy úgy ragaszkodott hozzá, mint a saját jobb karjához. Nem csoda, hogy az MNB elnöke még nem is olyan régen a sikerpropaganda élharcosa volt, aki a "kanyarban előzésre" buzdított, és a szeme előtt az is felvillant, hogy a “mi vagyunk Európa jövője.”
Mára Matolcsy György optimizmusának már írmagja sem maradt. Szinte hihetetlen, de most már úgy fogalmaz, hogy az bármelyik ellenzéki politikai pártnak a dicsőségére válna: “Megbomlott a költségvetés egyensúlya, az államadósság szintje fenntarthatatlan, a folyó fizetési mérleg emelkedő hiányt mutat”. A makrogazdasági folyamatokat felszínesen kezelő Orbán Viktor azonban 2022-ben, legújabb kormányának elstartolásakor már nem hallgat egykor megkerülhetetlen stratégájára, mert felismerte, hogy Matolcsy György kemény bírálata nemcsak neki és örökös pénzügyminiszterének, Varga Mihálynak szól, hanem alapjaiban kérdőjelezi meg a gazdaság ágabogaival foglalkozó kormánytagok tisztánlátását a világgazdasági kihívások közepette.
S teszi ezt az MNB stábja konok következtetéssel, egy immáron 144 egyensúlyjavító és versenyképességet fejlesztő javaslatot tartalmazó vitairatban. A makrogazdaság legsürgetőbb feladatainak bemutatása pedig nem a jegybank feladata. Szerepköre mit sem változott, de a körülmények annál inkább! Így egyre megfontolhatóbbá válnak az olyan javaslataik, mint a nyugdíjszámítás módjának felülvizsgálata vagy az, hogy a lakossági megtakarítások egy részét a magánegészségügybe kellene átirányítani. Elérkezett az idő, hogy a közgazdászok-üzletemberek kormánya reagáljon a vitairatra. Feltéve, ha képes túllépni a jegybankkal szemben tanúsított süket fülek taktikáján.