Provokációk sorozata zajlott április végén-május elején a Moldova Köztársaságból még a kilencvenes évek elején polgárháborúval kiszakadt úgynevezett Dnyeszter-melléki Köztársaságban. Először a régió fővárosában, Tiraszpolban érte támadás a belbiztonsági minisztérium épületét, majd két rádió- és televíziótornyot tettek működésképtelenné, amelyek a szomszédos ukrajnai településeken is fogható orosz propagandát sugároztak. Ezt követte az ukrán határtól alig 4 kilométerre található Cobasna településen fekvő fegyverraktár elleni állítólagos drónos támadás, ami nyomán tűz ütött ki Európa legnagyobb hadianyagraktárában, ahol zömében volt szovjet fegyvereket tároltak.
A dnyeszter-melléki vezetés ukrán provokációt kiáltott, a világ jogosan attól tartott, hogy a Kreml próbál "hamis zászlós", azaz idegen színekben végrehajtott műveletekkel ürügyet teremteni a háború kiterjesztésére. Mindez néhány nappal azt követően történt, hogy Rusztam Minnyekajev orosz vezérőrnagy nyilvánosan kifejtette, az orosz hadművelet célja Dél-Ukrajna elfoglalása és szárazföldi folyosó biztosítása egészen az „elnyomott” moldovai orosz kisebbségig.
A moldáv főváros, Chisinau lakossága mégsem tart különösebben attól, hogy a Dnyesztermelléken állomásozó orosz és szakadár erők is hadba szállnának.
„Nincs ott egyetlen hadra fogható harckocsi sem, a katonai járművek többsége abroncsok nélkül rohad, az üzemanyag készletek és fegyverek is legfeljebb papíron léteznek. Mindent eladtak, ami mozdítható és használható volt”
- állította lapunknak egy chisinau-i vállalkozó. Tapasztalatai szerint Moldovában sokan – ha nem is feltétlenül a többség, mert senki sem végzett ilyen felmérést – úgy gondolják: a lőszerraktárt maguk a szakadárok gyújtották fel, hogy leplezzék a lopást. „Kedvük sincs harcolni” - tette hozzá. „Eddig, évtizedeken át jól elvoltak abból, hogy az üzemanyagot eladták a környékbeli lakosságnak, a fegyvereket meg a térségbeli moldáv, ukrán és orosz maffiának, ami szép kis mellékkereset volt, miközben az orosz állam minden szükségletüket biztosította. Miért akarnák harctéren kockáztatni az életüket? Legtöbben soha nem harcoltak még, már alig van közöttük olyan, aki az 1992-es polgárháborúban még fegyvert fogott”.
Forrásunk hozzátette, hogy a helyzet ennek ellenére is bonyolult és nyilván veszélyes is. Az azonban biztos, hogy ha Moszkva a Dnyesztermelléktől remél segítséget, akkor vagy nagyon nagy bajban van, vagy tényleg nem tudja, mi folyik arrafelé. „Chisinauban halljuk a határ közelében, Ukrajnában becsapódó orosz lövedékek, az Odesszát egyre gyakrabban érő rakéták robbanásait.
Félünk persze, mert minden háború kiszámíthatatlan, de az ukrajnai háborús események is azt igazolják, hogy az orosz hadsereg olyan komoly belső, a korrupciótól sem független problémákkal küzd, amelyek aligha teszik lehetővé számukra a hadműveletek újabb területekre való kiterjesztését.
Nem hiszem, hogy ők provokálnának a Dnyesztermelléken, inkább a helyi szakadár vezetők próbálják bebiztosítani magukat minden eshetőségre" - mondja az üzletember.
A moldáv sajtó azonban sokkal összetettebben látja a helyzetet. Jelenleg Dnyesztermellék bármilyen szintű bevonása a fegyveres konfliktusba gyors és szégyenletes, 24 órán belüli vereséghez vezetne, mert az ukrán hadsereg ereje messze felülmúlja az itteni kapacitást. A tartománynak nincs valós katonai ereje. Az orosz erők rotációját évek óta nem hajtják végre, a "békefenntartók" jórészét az orosz állampolgársággal is rendelkező helyi lakosok közül toborozták.
„Fegyver sok van, „de nagyrészt elavult és ultra elavult”, tudtuk meg az egyik legnagyobb helyi televíziónál, a Jurnal TV-nél dolgozó újságírótól. Alexandru Cozer, „A hatalom titkai” című népszerű talk-show műsorvezető-szerkesztője szerint
„Moldovának csak abban az esetben kell félnie a háború átterjedésétől, ha Odessza és Dél-Besszarábia elesik. Egyébként a Dnyesztermellék nem jelent megfontolásra érdemes veszélyt Ukrajnára nézve és ezzel az oroszok is tisztában vannak. Ha bármi hasznuk lenne belőle, már régen bevonták volna a dnyesztermelléki erőket"
- mondja.
Úgy véli, a helyi szeparatista hatóságok – a hivatalosak és nem hivatalosak egyaránt - sem érdekeltek a helyzet eszkalációjában. A régió de facto vezetője, Viktor Gusan oligarcha mindent megtesz azért, hogy a dolgokat ellenőrzés alatt tartsa, különösen, hogy ő maga német és ukrán állampolgár is. A szakadárok hivatalos "elnöke", Vadim Krasznoszelszkij (aki a Wikipédia szerint maga is orosz és ukrán állampolgársággal is rendelkezik) valójában hűségesebb Gusanhoz, mint Oroszországhoz. Létezik egy elkötelezetten oroszbarát frakció is Tiraszpolban, amelyet a "külügyminiszter", Vitalij Ignatyev vezet, de Cozer szerint az ő befolyása egyelőre elhanyagolható.
Az utóbbi hetek provokációit mindenekelőtt a belső viták gyümölcsének tulajdonítja a moldáv újságíró. Értékelése szerint az oroszok ezekkel is próbálták csökkenteni az oligarcha Gusan befolyását, és egyben pánikot és félelmet kelteni a május 9-i győzelem napi előkészületek közepette.
