Az Orbán-kormány külpolitikájának prioritásai közé tartozott 2010 óta a magyar befolyás kiterjesztése a volt jugoszláv tagköztársaságokra. Ezt a törekvést Szlovéniában és Szerbiában koronázta a legnagyobb siker, a magyar kormányhoz közeli befektetők megjelenésével. Bár itthon sokáig azt sugallták, baráti a viszony Zágrábbal is, a magyar és a horvát olajvállalat, a Mol és az INA közötti vita miatt a horvát kormány az utóbbi évtizedben fenntartásokkal tekintett Budapestre. Észak-Macedóniával pedig megromlott a kapcsolat, miután megbukott az aztán Magyarországra kimenekített miniszterelnök, Nikola Gruevszki. Boszniában pedig a megosztásra játszik a magyar diplomácia azzal, hogy a szeparatista boszniai szerb vezetőt, Milorad Dodikot támogatja.
Ez a politika Brüsszelt is aggodalommal töltötte el, hiszen a magyar kormány egyik országban sem az Unió érdekeit képviselte, sőt, éppen szembe ment az Európai Bizottság törekvéseivel. Szlovéniában és Szerbiában például az illiberális állam kiépítéséhez asszisztált.
Most azonban fordult a kocka, és a magyar balkáni politikát ugyanaz a sors fenyegeti, mint azt a törekvést, hogy a visegrádi együttműködés Brüsszel egyfajta ellensúlya legyen. Szlovéniában ugyan még nem alakult meg Robert Golob kormánya, de a jobboldali populista politikus, Janez Jansa leendő utóda máris jelezte: gyökeresen szakítanak az illiberális politikával. Olyannyira, hogy az új kabinet több nagykövet leváltását is kezdeményezheti. Zágrábbal az ország függetlensége óta nem látott mértékben lett fagyos a viszony, kivált a magyar miniszterelnök „tengeres” kijelentése óta. Szerbia pedig új geopolitikai helyzetben találta magát a háború miatt, és kénytelen az EU-hoz közeledni Moszkva helyett, ami nem felel meg a magyar kormány érdekeinek.
Úgy tűnik, a Balkán expressz is elsüvít mellettünk.