A következő napokban hallgatja meg a parlament az új kormány minisztereit. Mivel a Fidesznek választási programja most sem volt, és várhatóan az ötödik Orbán- kabinetnek sem lesz kormányprogramja, így miniszterek elejtett megjegyzéseiből derülhet ki, hogy mégis mit terveznek ezzel az országgal.
A helyzet nem biztató: a magyar kormány fénysebességgel távolodik az Európai Uniótól. Most épp az orosz olajembargó feltörésén dolgoznak, amit láthatóan egyre nagyobb ellenszenvvel fogadnak az uniós kormányok. Az Orbán-kormány tevékenységének hála azonban ma már nemcsak a kabinet, de az ország és a magyarok megítélése is egyre rosszabb az uniós polgárok körében: nem példátlan, hogy külföldön egy magyar munkavállalót inkább nem foglalkoztatnak.
Ebben a környezetben nehéz arról érkezni, hogy mikor folytatódhat Magyarország uniós integrációja, egyáltalán csatlakozik-e valamikor hazánk az eurózónához. Horvátország januárban elhagyja a kunát, de a román és bolgár politikusok is az euró bevezetésén dolgoznak – így belátható időn belül kialakulhat egy olyan helyzet, hogy az országunkat övező államok többsége egyazon devizaövezethez fog tartozni.
Ha más nem, akkor majd ez kikényszeríti az eurócsatlakozást, hisz sokkal könnyebb úgy üzletet kötni, ha a szállító cég tudja, hogy a megkötött szerződése alapján mekkora bevétellel vagy kiadással számolhat.
Ma viszont egy cégvezető azt sem tudja megmondani, hogy szeptemberben egy német számlára 360 forintos vagy 400 forintos euróval kell-e fizetnie.
Ellenben azt nagyon is jól tudja, hogy 2022-ben nyolc-kilenc százalékos kamattal juthat forinthitelhez, miközben szlovák versenytársa ugyanezt két-három százalékért megkapja.
Talán kiderül a jövő heti miniszteri meghallgatásokon, hogy lesz-e egyszer magyar euró és ha igen, mikor. Vagy folytatódik a bizonytalanság, hogy maradunk-e egyáltalán az unióban, lesz-e esélyünk egy demokratikus jóléti gazdaságban élni Magyarországon. Esetleg jön a nyílt orosz orientáció, hisz erre szavaztunk „kétharmaddal”. Vagy nem?