A mindeddig többségben lévő unionista erőket alaposan megzavarta, hogy a szavazók első ízben a republikánus Sinn Féinre adták le a legtöbb voksot, így az egykor az Ír Köztársasági Hadsereg politikai szárnyaként emlegetett párt kapott felhatalmazást a hatalommegosztásra épülő kormány vezetésére, míg az 1998-as nagypénteki egyezmény értelmében a legnagyobb koronahű tömörülés, a Demokratikus Unionisták adnák a végrehajtó hatalom második emberét.
A DUP vezetője, Sir Jeffrey Donaldson, aki mellesleg egyelőre a westminsteri és nem a Stormont parlament tagja, nem árult zsákbamacskát, hónapokkal korábban bejelentette, hogy nem ad le jelölést az első miniszter helyettesének pozíciójára, ezzel megakadályozza az adminisztráció létrejöttét. Pénteken erre rátett egy lapáttal: a házelnök megválasztását sem támogatta, lehetetlenné téve így magának a nemzetgyűlésnek a működését is. Házelnök nélkül sem vitákra, sem bizottsági ülésekre nem kerülhet sor. Donaldson ezzel világos üzenetet küldött Boris Johnsonnak, hogy tennie kell a protokoll megváltoztatása érdekében. A párt ragaszkodik a Brexit-megegyezés részét képező fejezet felülvizsgálatához és annak a helyzetnek a megszüntetéséhez, hogy gyakorlatilag határ jött létre Nagy-Britannia és Észak-Írország között az Ír-tengeren. Az északír politikus megítélése szerint a megállapodás aláássa a decentralizáció alapjait.
A DUP annak ellenére szabotálja az északír autonómia működését, hogy a kijelölt első miniszter, Michelle O'Neill, a Sinn Fein vezető-helyettese a múlt hét óta többször is sürgette újracsatlakozását a végrehajtó hatalomhoz,
különben nem lehet foglalkozni olyan sürgős ügyekkel, mint a megélhetési válság.
A londoni kormány természetesen tökéletesen tisztában van azzal, hogy az északír protokoll reformra szorul, bár a közvélemény azt sem felejtette el, hogy a párt a Konzervatívokkal fennálló informális parlamenti szövetsége ellenére Theresa Maynek a tartomány számára előnyösebb Brexit-dealje ellen szavazott Westminsterben, elősegítve egyben a volt kormányfő bukását.
A héten több fejlemény is volt az északír élelmiszerellátást is nehezítő ügyben. Előbb a legfőbb ügyész állapította meg hivatalosan, hogy az északír megállapodás egyoldalú brit felülírásának nincs törvényi akadálya, mert az EU az Ír-tengeren létesített sorompóval és polgári elégedetlenség kiváltásával aláássa a nagypénteki szerződést. Amikor Suella Braverman polgári elégedetlenségről szólt, az elmúlt hetekben-hónapokban tapasztalt északír rendbontásokra, robbantásokra, többek között az ír külügyminiszter, Simon Coveney elleni támadásra gondolt.
Az Egyesült Királyság és az Európai Unió között több friss pengeváltásra került sor. A brit külügyminiszter rossz szájízű telefonbeszélgetés folytatott Maroš Šefčovič-csal, az Európai Bizottság illetékes elnökhelyettesével. Liz Truss leszögezte, hogy a "szigetország által előterjesztett javaslatok, köztük a kifejezetten e célból kialakított adat-megosztásra támaszkodó zöld és piros határfolyosók rendszere képes lenne kiváltani a Nagy-Britannia és Észak-Írország közötti tengeri határt, egyben nem gördítene akadályt az EU egységes belső piaca elé sem". Šefčovič megismételte viszont, hogy az EU tárgyalási mandátuma nem terjeszthető ki, újabb javaslatok megvitatására nincs lehetőség. A brit diplomácia vezetője sajnálattal vette ezt tudomásul, hozzátéve, hogy az EU rugalmassága híján a felelősségteljes kormánynak nem maradt más választása, mint a cselekvés. Sajtóhírek szerint Truss már a jövő hét elején ismerteti a parlamentben az északír protokollt érintő tervezett lépéseket. Ám a szerződés egyes elemeinek egyoldalú felmondását a parlament mindkét házának jóvá kell hagynia. Az alsóház Észak-Írországgal foglalkozó állandó bizottságának elnöke, Simon Hoare szerint a javaslatok első fokon valószínűleg átmennek, de a felsőháztól nem lehet gyors jóváhagyást várni. Addig pedig marad az északír patthelyzet.
