A részben Ceausescu Romániájában, részben Budapesten, részben New Yorkban játszódó regény egy szerencsétlen-szerencsés menekülés, az azt megelőző, és követő „hétköznapi” élet históriája. A könyv szinte két könyv, a három ország három városában és három nagyon különböző világában bolyongó főhős is mintha két különböző ember volna.
A 17 éves kolozsvári középiskolás mindennapjai éppúgy szólnak barátságról, szerelemről, mint 2022 Magyarországáról. Családtörténete hasonlóan kalandos, mint mindenkié a Kárpát-medencében. Eszméletre ébredése és súlyos döntése azonban – szerencsére - nem mindenkinek kijutó tapasztalat még itt Közép-Kelet Európában sem. 1989-ben két kortársával úgy döntenek, hogy megpróbálnak átszökni a szigorúan őrzött román-magyar határon. Elhatározásukban egyaránt szerepet játszik a szabadság- és kalandvágy, a jobb élet reménye és a felelőtlen lázadás. A határátlépés napja azonban mindent megváltoztat. Csalódottá teszi a szerelmest, felnőtté a kamaszt, bűnössé az ártatlant.
A határ nem csupán a két ország, hanem az egy emberben megbújó két személyiség között is húzódik. Főhősünk a szó prózai értelmében jól boldogul új hazájában, egzisztenciája fényesebb lesz, mintsem valaha remélhette volna, mégis idegenné válik. Idegenné a regény többi szereplője és önmaga számára, és idegenné az olvasónak is.
Pergő nyelvezete, lendülete miatt könnyen befogadható Marton Levente műve, ám az utolsó oldala után hiányérzetet okoz. Kétségtelen, hogy könnyen átérezhető a Magyarországra vándorolt magyar otthontalansága, különösen most, az Ukrajnából hozzánk érkezőket figyelve, mégsem könnyű elfogadni ekkora és alig indokolt személyiségváltozást. Rossz érzés elveszíteni az ösztönös azonosulást és kiszeretni a szeretett főszereplőből. Az utolsó sorokban azonban felcsillan némi remény egy újabb metamorfózisra. Ha nem is Ezeregy újabb életre, de talán még egyre. Esetleg egy újabb regényben.
Infó:
Marton Levente: Éjszakák között
Atlantic Press Kiadó
Dedikálás a könyvhéten:
június 11. 15.00
58-as pavilon
