Fiatal koromban azon mértem le az idők gyors változását, hogy lám, a kilencvenes években már csak néhány idős, vidéki rokonom ütődött meg azon, hogy asszonyként is a lánynevemet viselem. Bezzeg anyámat erről gyorsan lebeszélték, így maradt az akkoriban egyedül kínálkozó másik lehetőségénél, az Apám Nevené változatnál. Hogy aztán a hetvenes években, amikor a családjogi törvény már módot adott erre is, elsőként kérje a belügyminisztertől a névváltoztatást: így lett belőle Apámné Saját Neve.
Azt most hagyjuk is, hogy a vérellátó szolgálat vezetője vajon miért bizniszelt a jóféle magyar vérplazmával, kinek és miért érte meg, ha a multicégek titokban, a piacon elérhető árnál olcsóbban juthattak hozzá. A nevezett vezető most elbukott perének másik fele sokkal izgalmasabb: vajon miért érezte rágalmazásnak dr. Matusovits Andrea, hogy az ügyet feltáró újságcikkben Bayernéként hivatkoznak rá? Hiszen így hívják.
Dr. Matusovits Andrea férjhez menetelekor választhatta a leányneve mellett a Bayer Zsoltné dr., a Bayer Andrea dr., a Bayer-Matusovits Andrea változatokat, valamint azt, amely mellett döntött: a Bayerné dr. Matusovits Andreát. (Szóljanak, ha kihagytam valamit.) De akkor mi ezzel a baj, miért kellett emiatt rágalmazási pert indítani? Hát mert van ennek az egész –nézésnek egy kis stichje, mégpedig éppenséggel a kedves férj elv- és bajtársainak köszönhetően.
Történt ugyanis, hogy az elmúlt években a Fidesz és hű propagátorai egy komplett kampányt építettek fel egy házaspár tönkretételére, s bár az önálló politikai karriert építő feleség következetesen a lánynevét viseli, az elv- és bajtársak kizárólag Gyurcsány Ferencnéként hajlandók hivatkozni rá; kivételes és a féktelen liberalizmusban fogant esetekben Gyurcsányné Dobrev Kláraként.
A bíróság most csak ártatlan tekintettel rámutatott, milyen csúnya dolog a Gyurcsánynézás.