A hivatalos inflációs adat szerint a fogyasztói árak áprilisban - az elemzők várakozásánál is gyorsabban - 9,5 százalékkal emelkedtek az előző év azonos időszakához képest. Ehhez képest a GKI, ezer háztartás körében végzett, reprezentatív felmérése szerint a lakosság 22 százalékos áremelkedést érzékelt. Igaz, ez utóbbi adat nem tényeken (például az árak feljegyzése, kérdőíves felmérésen), hanem érzékelésen alapszik, melyeket erősen torzíthatnak a közelmúlt eseményei. Azonban van alapja az érzetnek, ami részben statisztikai okokra, részben azonban a megfigyelési módszertanra vezethető vissza - írják a GKI kutatói.
A KSH a két évvel korábbi súlyoknak megfelelően rendezi össze a megfigyelt árakat, ami torzíthatja az eredményt. Egyrészt egyes nagy volumenű termékek ára gyorsan változik (például ilyen üzemanyag), másrészt a kiválasztott 944 áru és szolgáltatás, amelynek az árváltozását követi a KSH és a ténylegesen vásárolt termékek köre eltér. További eltérést okozhat, hogy az ár felíró munkatársak a sokféle, közel azonos termék körül melyik árát jegyzik fel. Ráadásul a felírás is a boltok egy viszonylag szűk körére terjed ki (termékféleségenként 130 árat írnak fel) - sorolja a statisztika buktatóit a GKI.
Az elmúlt négy évben a hivatalos és a felmérésből származó, érzékelt infláció különbsége havi átlagban meghaladta a 11 pontot, ráadásul az olló folyamatos nyílik. Mindez azzal együtt igaz, hogy mindkét mutató 2021 közepétől kezdve erőteljes emelkedést mutatott.
A GKI az Európai Bizottság számára havi rendszerességgel végzett reprezentatív felmérés során begyűjti a lakosság körében a következő 12 hónapra várt fogyasztói áremelkedésről is a véleményeket. 2022 márciusában 23 százalékot várt a lakosság a következő egy évre, mely kis mértékben meghaladja az előző 12 hónapra érzékelt pénzromlási ütemet. Ez utóbbi pesszimizmust az orosz-ukrán háború hatásainak tudják be a kutatók, mivel az ezt megelőző egy évben szinte minden hónapban alacsonyabb volt a következő évre várt infláció mértéke (átlagosan 1,5 százalékponttal), mint az előző évben érzékelt.
Mindennek a GKI szerint fontos, továbbgyűrűző hatása is van. Ha az emberek a hivatalosnál jóval magasabb áremelkedést érzékelnek, akkor arra reagálni próbálnak: nagyobb fizetést/nyugdíjat/szociális juttatást akarnak, hogy a vásárlóerejük ne csökkenjen, illetve nagyobb hozamot várnak el a befektetéseikért. Az előbbi esetben az infláció követő, azt kissé meghaladó kereset emelkedést (14 százalék 2022-ben) is kevésnek érzik (miközben a statisztikai jelentős reálbér növekedést jelez), az előbbi pedig kihatással lehet a bankbetéti és az állampapír piacra is (az adott hozamok mellett csökken/stagnál a befektetési volumen).
Ráadásul ha a mért árindex és a valós árindex erősen eltér egymástól, akkor minden inflációval korrigált, reál mutató sokkal jobbnak látszik (reálnyugdíj, reálfogyasztás, reálkereset, végső soron a reál GDP is), mint amilyen a valóságban.
Ráadásul ha a mért árindex és a valós árindex erősen eltér egymástól, akkor minden inflációval korrigált, reál mutató sokkal jobbnak látszik (reálnyugdíj, reálfogyasztás, reálkereset, végső soron a reál GDP is), mint amilyen a valóságban. Talán ez is közrejátszik abban, hogy bár hivatalosan a magyar gazdasági növekedés és a lakosság jövedelem emelkedése az inflációt kiszűrve látványos volt az elmúlt években, mégis a magyar az egyik legboldogtalanabb nemzet az Európai Unióban.
