– Jó gyerek volt a Norbi, csak nagyon érzékeny, talán emiatt is történt ez a szörnyű tragédia. Nagyon szerette a kisfiút, mindent megadott neki, nem ártani akart, hanem inkább úgy gondolta, ezzel segít rajta.
Egy nyolcéves fiú feltételezett gyilkosáról beszélt így az egyik vendég a hetesi presszóban, s bármilyen furcsa, többen bólogattak. Szerintük nem az apa a hibás abban, hogy Hetesen, a Kaposvár melletti faluban kettős tragédiába torkollott a szombat délután. Egy 41 éves helybéli férfi a gyanú szerint leszúrta a fiát, majd magával is végzett.
Mindez a presszó melletti épületben történt, a törzsközönség semmit sem vett észre, számukra egészen addig ugyanúgy telt a hétvégi délután. Az tűnt fel nekik, hogy megérkezett a férfi bátyja, illetve a kisfiú anyja és rokonai. Ők azért kezdtek el gyanakodni, mert O. Norbert nem vitte vissza a gyermeket a négyórás láthatásról a megbeszélt, fél egyes időpontra, s hiába hívogatták, a telefont sem vette fel.
– A bátyja nyitotta ki az ajtót, volt kulcsa, de azzal nem ment, mert belülről a másik benne volt a zárban – állította az egyik szemtanú.
– Amint benyitott, már tudta, valami szörnyű dolog történt, ugyanis egy piros papírlap fogadta, rajta a szöveg: Ne gyere be, hívd a 112-t!
– Olvastuk a bulvárújságban, hogy mindent elborított a vér, de ez hülyeség, ha benéznek, maguk is látják, csak pár csepp látszik, az is akkor csöpögött ki, amikor a fekete zsákban kihozták őket – jegyezte meg egy másik törzsvendég.
Hamarosan tényleg megláttuk a bejárati ajtón, majd az ablakon belesve a fehér járólapon a vércseppeket a presszó melletti házban. A homlokzaton a felirat ugyan a Dél-Dunántúli Takarékot sejttette, ám a pénzintézetet már évekkel magával rántotta a Buda Cash-botrány, s a sokáig üresen álló épületet Norbert vette meg. A kocsija most is ott állt a bejáratnál, az ablakon benézve a véres járólapon kívül gyerekjátékokat és -ruhákat láttunk, illetve a takarék hajdani fogadóterét, benne az ügyfélablakokkal. A bejárati ajtón a pénzes múlt nyomaként a felszámoló hajdani határozata is olvasható.
– Nem voltunk bent, de azt mondták, békésen feküdtek egymás mellett – fogalmazott a presszóban egy középkorú, kopaszodó férfi.
– Norbert okos gyerek volt, ismerte az anatómiát is, nagyon precízen szúrt, de csak egyet. Nem igaz, hogy összevissza kaszabolta a kisfiút!
– szólt közbe az előbbi törzsvendég. – Aztán magát is pont szíven szúrta, csak annyi ideje maradt, hogy kihúzza a kést, letegye a földre, majd odafeküdt a gyerek mellé és meghalt.
A falubelieket hallgatva nehéz magyarázatot találni, miért is végzett gyermekével a 41 éves férfi, akit kifejezetten értelmes, tisztelettudó, emellett csendes és visszahúzódó személyiségként írtak le többen is. Egyöntetű a vélemény, hogy jó tanuló volt, nem véletlen jutott el anno a kaposvári gimnáziumig, ahol az első félév végén 4,7-es átlagot produkált. Mégis kimaradt az iskolából, ugyanis – állították – társai nem tolerálták a romaságát, ám utána angolból és németből is nyelvvizsgázott.
– Hiába telt el azóta 25 év, ezt azóta sem tudta feldolgozni, nem volt kibékülve a cigányságával, láthatóan zavarta, pedig itt aztán senkit sem érdekelt
– állította a kopaszodó férfi. – Ki is ment hosszú időre dolgozni Írországba, ahol láthatóan bejött neki az élet, mert 41 millió forinttal jött haza négy éve. Abból vette a házat, az autót, abból költött a gyerekre. Csak az volt a baj, lassan felélte a pénzt, mert az volt az elve, fillérekért nem hajlandó dolgozni, például nem ment el 200 ezerért targoncát vezetni, pedig ez errefelé nem olyan rossz pénz. Szóval beszélik, már anyagi gondjai voltak, pénteken például itt jártak leolvasni az éves villanyszámlát, s lehet, hogy ez is megviselte, tudta, nincs már miből befizetni.
– Rengeteget foglalkozott a kisfiúval, bejárt az óvodába, majd az iskolába, mindig kérdezte, hol járnak a tananyagban, mit kell gyakorolni? – ezt már a faluközpontban mondta egy idősebb asszony a bolt előtt. – Úgy hallottam, amikor nála volt a gyerek, napirend szerint éltek, ettől-eddig tanulás, utána játék. Azt akarta, hogy a fiú ki tudjon törni a szegénységből.
A gyermek ugyanis nem Norberttel lakott, hanem az anyjával, akinek – s ez egyöntetű vélemény – megromlott a kapcsolata a férfival. Hogy ki volt a hibás, nehéz eldönteni, a férfi ismerősei szerint a nő élt olyan életet, amelyet nem lehetett tolerálni, s a gyereket is el akarta tiltani az apjától. A Facebookon viszont az asszony rokonai – akiket megkerestünk, de cikkünk megjelenéséig nem sikerült elérnünk őket – viszont állították, azért mentek szét, mert a gyilkossá vált apa korábban is rendre erőszakoskodott a családjával, s már terhesen is bántalmazta gyermeke anyját.
– Akármi is volt az ok, ennek nem lett volna szabad megtörténnie – jegyezte meg könnyeit törölgetve egy másik asszony a postánál. – Valakinek észre kellett volna vennie, hogy ez az ember milyen terhet cipel, mert nem tudom elképzelni, hogy a pillanat hevében döntött úgy, hogy végez a gyerekével és magával. Erre fel kell készülni, aminek viszont nyoma kell, hogy legyen.
Elátkozott falu
– Elátkozott ez a falu, hogy csak ilyen tragédiákkal tud bekerülni a hírekbe! – sóhajtott fel egy férfi a Rákóczi utcában. – Eddig a papgyilkossal azonosítottak bennünket, ha ment a focicsapat idegenbe, sokszor ezt kiabálták a helyi szurkolók. Mostantól majd gyerekgyilkosoznak.
Hetes ugyanis már a szombati tragédia előtt 55 évvel országos hírnévre tett szert, amikor egy helybéli férfi, aki akkor éppen Marcaliban töltötte sorkatonaságát az egyik eltávozása alkalmával – 1967. december 2-án – egy ostyasütővel agyonverte a helyi plébánost és a pap idős édesanyját 130 forintért, egy ébresztőóráért, némi cigarettáért. A 23 éves férfit a bíróság 1968 márciusában halálra ítélte, az ítéletet két hónappal később hajtották végre rajta a kaposvári börtönben, amelynek bejárata előtt ott tolongott a fél falu, hogy megbizonyosodjanak, tényleg kötélen végezte papjuk gyilkosa.
A helyiek közül többen egy két évtizeddel ezelőtti emberölésre is emlékeztek, amikor 2000. áprilisában egy 17 éves helybéli fiatal két társa segítségével gyilkolt meg egy férfit, aki korábban bármikor beengedte őket számítógépezni, s anyagilag is támogatta őket.
