Mi, akik a legutóbbi vereség után is változást akarunk, különbözőek vagyunk. Sokféleképpen képzeljük el a szabadságot és a demokráciát. Egyben azonban biztosan egyetértünk – Magyarország olyan helyzetbe került, amelyben nem maradhat.
A válság nem csupán a mostani kormányzat felelőssége – kisebb-nagyobb része van abban minden egykori és mai parlamenti pártnak, valamennyi hatalmon lévőnek. A rendszerváltás leszűkítése a politikai demokráciára, a tisztességtelen privatizáció, a kárpótlás címén végrehajtott föld-zsákmányszerzés, az ezek nyomán újra megjelenő milliós szegénység sorsának tisztázatlansága, és a növekvő társadalmi megosztottság ellehetetlenítették a modernizációs folyamatot. A mértéktelen korrupció és a hatalmat a maguk érdekei szerint működtető érdekcsoportok egyre meghatározóbb térnyerése mind közrejátszott abban, hogy az ország Európa perifériáján ragadt – a tudásgazdaság helyett az olcsó bérmunkával akar (?!) felzárkózni a fejlett világhoz.
A szocialisták is többször hibáztak: hittek abban, hogy a szabadság és a piacgazdaság automatikusan megoldja majd a problémákat, túlbecsülték a társadalom változási képességét, az uniós támogatások gazdaságfejlesztő hatásait, és a sor sajnos folytatható. Megfizettek érte, hiszen a párt mostanra elvesztette vonzerejét, tagságának nagy részét, beleszürkült a mindennapok véget nem érő csetepatéiba. Nincs hiteles és vonzó jövőképe, igazi mondanivalója a mai magyar társadalom elesettjeinek – ma már csak az egyik statisztájává lett a Fidesz uralta politikai térnek. Bár képviselői, aktivistái és szimpatizánsai elismerésre méltóan harcolnak az adott lehetőségek között, a gyökeresen megváltozott világban nincs esélye a hagyományos párt sikerének. A múlt eszméinek szellemi buborékjában maradva sem ők, sem a többi mostani párt nem képes valódi, új jövőt teremtő pozitív változások kezdeményezésére, és azok politikai megvalósítására, beleértve a hatalmon lévőket is, ha netán ezt akarnák.
A jelenlegi kormányzat ellenzékben a nép barátjának és a nemzet szolgálójának mutatta magát. Most viszont korlátlan esélyt ad a hozzá lojális gazdagoknak és alamizsnát juttat a szegényeknek, ezért kerülhetett a kezébe és maradhatott is ott a kizárólagos hatalom. Mára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ezt a hatalmat a nép és a nemzet valóságos érdekei ellenében, gátlástalan magán és politikai érdekcsoportok irányítják. Vezetésük alatt az ország a múlt felé indult, olyan dél-amerikai jellegű „operett országgá” lett, amely a régmúlt és egyszer már meghaladott korszakot próbálja visszaállítani, akár az egész demokratikus világgal szemben. Az Orbán-kormány nem a problémák megoldásának eszköze, hanem maga is azok okozója lett. Egyetlen vitathatatlan sikerét a tömegek gátlástalan hazugságokkal történő manipulálásában és a hűbéri láncok kiépítésében érte el, ebben valóban jobban teljesít.
Biztosan mindnyájan egyetértünk Eötvös József gondolatával, hogy „Magyarország jelen állapotában nem maradhat.”
Előbb vagy utóbb ez a kormányzat is megbukik, és menni fognak, de mi lesz azután? Az nyilvánvaló, hogy vissza kell állítani a szabadság, a demokrácia és a köztársaság rendszerét. Újjá kell építeni mindazt, amit tönkretettek és tesznek még, az oktatástól az egészségügyig, a szociális rendszertől a nyugdíjakig – de ez önmagában kevés lesz. A változtatások nem korlátozódhatnak a hibák kijavítására, hanem olyan új rendszer megteremtését kell célként kitűzni, amelyben a régi problémák nem teremtődhetnek újjá.
Ehhez mindazokat a kérdéseket fel kell tenni és meg kell válaszolni, amelyekre eddig nem került sor. Például: milyen demokráciát akarunk? Hogyan oldjuk meg a milliós szegénység és a romák gondjait? Mit tehetünk az elmaradott-elhanyagolt térségek felemelkedéséért? Hogyan tudjuk megteremteni a nemzeti érdekközösséget a határon túl élő magyarokkal? Évtizedek, sőt évszázadok megoldatlan problémáit görgetjük magunk előtt, amelyek mára már áthatolhatatlannak tűnő gátakat emelnek a fejlődésünk elé. Akár akarjuk, akár nem, válaszokat kell adnunk arra, hogy hogyan juthatunk túl rajtuk.
Nincs olyan párt vagy mozgalom, amely aktuális társadalmi részérdekek képviseletével önmaga képes lenne a sorsformáló lépések megtételére.
A demokratikus szellemű magyar társadalom valódi, össznemzeti célokra épülő összefogása nélkül még hatalomváltásra sem kerülhet sor, pedig ennél sokkal többre van szükség. Egy új országépítés elképzeléseinek kidolgozására, alulról felépülő, békét, biztonságot és jólétet teremtő államra. Ehhez nemcsak a szocialistáknál, hanem minden változást akaró pártban fordulatot kell végrehajtani a politikai gondolkodásban.
Egy több éves, komplex nemzeti újjáépítési folyamatot kell elindítani, amelynek első szakasza a szellemi újjászületés. A változtatás alapjaként abból a felismerésből kell kiindulni, hogy Magyarország társadalmában nem lehet a nyugati világban jellemző polgári viszonyokat létrehozni, hanem az itteni adottságokra épülő, másfajta demokráciára van szükség. Stratégiai cél csak a diktatúraújra épülésének lehetőségeit megteremtő túlközpontosított, mindent uraló államrendszer lebontása lehet. Elkerülhetetlen a közvetlen demokráciára és a közösségi érdekek elsődlegességére épülő új társadalmi és állami berendezkedés létrehozása. Ennek mintájaként a skandináv országok szolgálhatnak. Az alulról épülő demokrácia rendszerében minden megváltozik. Más történelmi feladatok és lehetőségek teremtődnek, másképpen működik a társadalom, másfajta pártokra, valódi nemzeti újjászületésre lesz lehetőség.
Magyarországon többségben vannak a rendszerváltás és az azt követő évtizedek vesztesei, és sokan vannak, akik baloldalinak vallják magukat. Bár egyesek szerint nincs szükség egy következetes baloldali pártra, a kapitalizmus kárvallottjait nem lehet a baloldaliságtól idegen eszmékkel megtartani. Amig a társadalom kiáltó ellentmondásai megmaradnak, addig a baloldali eszmék új tartalommal és új formákban mindig újjászületnek. Ha az őket képviselő párt képes lesz levetni az egykori állampárti működés megmaradt kellékeit, és az össznemzeti fejlődésbe építi az igazság és a szolidaritás örök emberi céljainak megvalósítását, akkor a "tisztító tűzben" nemcsak a baloldal tisztul meg, hanem a nemzet is újjászülethet.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.