Vlagyimir Putyin februárban az önálló Ukrajna eltörléséért indított háborút, de mintha hazánkat radírozta volna le a nemzetközi diplomácia térképéről. A napokban Jill Biden amerikai first lady tett látogatást a régióba, felkereste Romániát és Szlovákiát, sőt még a kárpártaljai Ungvárt is megjárta. Joe Biden elnök korábban Lengyelországban tette tiszteletét, Antony Blinken külügy- és Lloyd Austin védelmi miniszter pedig a háború kezdete óta külön találkozókon vagy telefonon egyeztetett a közép-kelet európai partnerekkel. Hazánk azonban rendre kimaradt a szórásból.
Hiába dúl háború a szomszédunkban, a külföldi tisztségviselők elkerülik magyar kollégáikat. Az elmúlt évtizedek legsúlyosabb európai válsága közepette Magyarország a legsúlytalanabb országok közé tartozik a régióban, mind az ide irányuló vizitek, mind a külföldről kapott invitációk tekintetében a sereghajtók között vagyunk.
Az Orbán-kormány magányát csupán magának köszönheti, mert képtelen volt felnőni a háború teremtette történelmi helyzethez. A magyar miniszterelnök rövidtávú belpolitikai érdekekre építette külpolitikáját - a semlegesség hangoztatásával és a stratégiai nyugalomnak csúfolt semmittevéssel megnyerte a választásokat; az Oroszország-felé kacsingató, Ukrajnával ellenséges retorikával pedig továbbra is egyben tartja a Nyugat-ellenes propagandán idomított szavazótáborát. Csakhogy ezzel hosszútávon saját és hazánk pozícióját is gyengíti, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Orbán legfontosabb európai harcostársa, a lengyel Jaroslaw Kaczinsky is elhidegült Magyarországtól.
A magyar miniszterelnök helyzetét tovább rontja, hogy szövetségesei sorra buknak el a választásokon, még Közép-Kelet Európában is, ahol jellemzően a nyugati értékek iránt elhivatott vezetők kerülnek hatalomra. A régiónkban egy új, értékalapú szemléletmód van körvonalazódóban, ami részben éppen az Orbán-féle illiberalizmus elutasításán alapul. Ha ez így folytatódik, akkor ezúttal tényleg kiteljesedik a magyar miniszterelnök elszigetelődése - és sajnos hazánké is.