Donáth Anna, a Momentum elnöke soknak tartja az ellenzéki pártok számát, miközben Márki-Zay Péter volt miniszterelnök-jelölt új párt alapítására készül. Ön szerint melyik a helyes irány? Centralizálni kellene az erőket, vagy elférnek még más szereplők is az ellenzéki pártpalettán?
Ezt majd a választók eldöntik.
Nyilván van véleménye.
Az üléspont meghatározza az álláspontot. A Momentum kivívta magának azt a támogatottságot, amellyel bizonyította, hogy politikai tényezőként hosszú távon érdemes számolni vele. Azzal kapcsolatban, hogy Márki-Zay Péter pártalapítása mennyire lesz sikeres, nem bocsátkoznék jóslatokba. Tény, hogy az Európai Néppártban helye lenne egy magyar jobboldali konzervatív pártnak. Amiről én szeretnék beszélni, az a szociáldemokrácia újjászületése.
Az ellenzék választási kudarca után nem elbujdokolt, hanem két nap múlva kiállt fogadóórát tartani a Széll Kálmán (volt Moszkva) térre.
Azóta már 14-15 vidéki helyszínen jártam. Ez számomra is munkaterápia és gyászterápia. Volt, aki a vereség után otthon bezárkózott, volt, aki a fejét fogta egy irodában, én pedig elmentem az emberek közé.
Mit tapasztalt?
Szeretném megérteni – meg kell értenem –, hogy közel 3 millió ember miért szavazott a kormányra. Úgy hirdettem meg a rendezvényeket, hogy a fideszes választókat arra bátorítottam, jöjjenek el ők is. Így lett, szép számmal jöttek. Időnként akadtak feszültségek, a jelenlévő ellenzékiek vehemensen szidták az Orbán-kormányt. Kértem, hallgassuk meg azoknak az álláspontját, akik a szavazók többségét alkotják Magyarországon. Érdekes beszélgetések alakultak ki. Nem véletlen, hogy én magam is stílusváltást parancsoltam magamra.
Ne csigázzon: mit mondtak a fideszesek?
Rá kellett jönnöm, az orbánozásból csak annyi jut el a választókhoz, hogy mi ellenségei vagyunk a kormánynak, de nem tudunk alternatívát felmutatni. Alapvetően két nagy csoportot lehet megkülönböztetni. Egy harmincas éveiben járó miskolci férfi elmagyarázta, hogy ő – bár nem hűséges Fidesz-szavazó – úgy ítélte meg, akkor lesz a családja egzisztenciális biztonságban és fejlődési pályán, ha marad a kormány. Fogalma sincs, hogy a másik oldaltól mit várhatna, az ellenzéket katyvasznak látja. Az ehhez hasonló véleményekben gyakran előjött, hogy „annyi mindent kaptunk az elmúlt években”. Ezek alkották az egyik nagy csoportot. A másik nagy csoporthoz tartozók elmondták, hogy nem szeretik azt, ami van, de most, amikor a háború miatt komoly gazdasági és biztonsági kihívásokkal kell megküzdeni, jobban bíznak az „erős kezű Orbánban”. Ez a kétfajta vélemény cunamiként jött velem szembe. Hozzáteszem: azok, akikkel találkoztam, nem a Fidesz törzsszavazói. Ha az ellenzék képes lesz újraértelmezni magát, bármikor elhozhatók a kormánytáborból.
A Fideszben hosszú ideig irigykedve beszéltek arról, hogy a szocialistáknak mennyire erős a „társadalmi beágyazottsága”. Hova tűnt a háttérbázis?
Az összes ellenzéki párt – beleértve a sajátomat is – egy szűk elitnek politizál. Meg akarja nyerni az újságírók, az ATV-be bejáró elemzők kegyeit. Valójában minden politikai erő elfelejtette a széles társadalmi bázis építését. Nekem az a megfejtésem, hogy akkor tudunk újjászületni – az MSZP-re gondolok –, ha az emberközeliséget vissza tudjuk hozni a politikai hétköznapokba.
Ma azonban az a kérdés: van-e még létjogosultsága egyáltalán annak az MSZP-nek, amit ön is hervadt szegfűhöz hasonlított?
Magyarországon 4,2 millió bérből és fizetésből élő ember, 2,5 millió nyugdíjas, kényszervállalkozók és családi vállalkozások sokasága vár arra, hogy végre valaki fellépjen az érdekében. A Fidesz kimondta, hogy nemzeti tőkésosztály létrehozására törekszik. Meg is csinálta, közben feudális hűbérrendszert alakított ki. Azok, akikről én beszélek, nem részei ennek a tőkésosztálynak. Kasztosodott a magyar társadalom, a Fidesz rengeteg család számára megszüntette a kitörési lehetőségeket. Persze, ez már Horthy Miklóst sem érdekelte annak idején, erre építette a politikáját. A Demokratikus Koalíció – ahogyan a nevében is benne van – egy gyűjtőpárt, erőteljes liberális vonallal. Tehát van létjogosultsága egy tisztán baloldali, szociáldemokrata pártnak. Az emberek ezt igazolják vissza Tatabányától Hajdúdorogig. Nehezen és lassan, de visszaépíthetők a településeken azok a kis sejtek, amelyeket én Esély-köröknek hívok.
Az őszi tisztújításon elindul a társelnöki posztért. Azt javasolja, hogy a Magyar Szocialista Párt új neve legyen „Esély – Magyar Szociáldemokraták Pártközössége”. Gondolja, hogy a cégér átfestésével jobban fog menni a bolt?
Rendet is teszünk a boltban. Jó két órát igényelne, hogy felsoroljam az általam javasolt összes változtatást, erre most nincs mód. Az átnevezés egy szimbólum. Nem tagadjuk meg saját MSZP-s múltunkat. Horn Gyula cölöpjeire lehet építkezni. Tóth József XIII. kerületi polgármester, a sikeres önkormányzati politikusaink, az aktivistáink Szegedtől Sopronig mind-mind cölöpök. Bárkivel beszélek, ugyanazt mondja: a kívül-belül elavult, unalmassá vált szocialista párttal nem lehet évtizedes távlatokra tervezni.
Akkor is marad az Európai Parlament képviselője, ha az MSZP társelnökévé választják?
Természetesen. Talán a legtöbb önálló akcióval és a leginkább aktív hazai jelenléttel bíró EP-képviselő voltam az elmúlt hét évben. Nem tűntem el. A nemzetközi kapcsolatrendszeremet is meg akarom tartani, hiszen ez elengedhetetlenül fontos egy újjászülető szociáldemokrata párt jövője szempontjából. Két év múlva EP-választás, annak sikere az én felelősségem is. Ha társelnök leszek, akkor eggyel több súlyt veszek a nyakamba.
Vannak olyan közéleti személyiségek, „pályaelhagyó” politikusok, akiket szeretne a párthoz csábítani?
Tucatjával jelentkeztek az MSZP-t korábban elhagyó, a mozgalomból kiábrándult helyi politikusok, volt polgármesterek, a kilencvenes-kétezres évek közéleti szereplői. Jelentkeztek olyanok is, akik nem voltak tagjai a szocialista pártnak, de azt mondták, ha végigviszem a szociáldemokrata átalakulást, akkor csatlakoznak.
Mond neveket?
Szívesen, már csak azért is, mert például Szelényi Zoltán orosházi sebész-főorvos felhatalmazott erre. Ő talpig becsületes, ízig-vérig szociáldemokrata ember. Pártnak soha nem volt tagja. A magyar egészségügy helyzete, a magyar emberek gyógyulási és túlélési esélye számomra az egyik legfontosabb téma, kifejezetten örültem a megjelenésének. A budapesti közélet jól ismert szereplői is hívtak, kerestek. Izgulnak azért, hogy a projekt sikeres legyen. Az általam kezdeményezett Esély-körökbe is sokan regisztráltak az eselykozosseg.hu oldalon. Helyi közösségek alakulnak, ingyenes jogsegélyszolgálatot, rákszűrő buszokat szervezünk. Az, hogy az MSZP tagságának is tetszik-e, amit felvázoltam, majd kiderül a tisztújító kongresszuson.
