;

ellenzék;Parlament;Kocsis Máté;

- Heti abszurd: Risztelt Ház

Csak azért, hogy Kocsis frakcióvezető számára ne legyen félreértés: az ellenzéki képviselőknek nem az a dolguk, hogy bejárjanak a munkahelyükre. A kormány elkergetése a dolguk, ajtómutatás a méltatlan, alkalmatlan, egyszersmind a világ emberséges felében vállalhatatlan királykodásnak.

A munkahelyük hibbant hely lett, ezért jószerével bárhol máshol többet tehetnek, ha valóban dolgozni akarnak. Egy másik példa az érthetőség kedvéért, amolyan érettségi: a mentők. Mi az ő munkahelyük? Hát ez az, nincs nekik, mert a munkájuk hatékonysága az életmentésben mérhető. Ott legyenek, ahol életet tudnak menteni. Hegygerincen, mély gödörben, magos rutafán, operában minden körülmények között. Bárhol. Mindenhol. A lényeg, hogy az élet meg legyen mentve. Szülessen újjá, akit elragadni látszik az elmúlás. Ez a dolga az ellenzéknek is: menteni, ami menthető. És a haza mindig menthető, még amikor momentán totálisan menthetetlen, akkor is. Mint most. Ilyen időkben, amikor a haza nem kér az ellenzékiségből, az ellenzékiség mehet mosogatni Bécsbe, kerékpárt szerelni Londonba, vagy csak el egy tanyára falat tapasztani. Nem lehet a szemére hányni, hogy nem akar üldözött NGO-civilként gyomorideggel kelni nap nap után. Hálásabb bármi annál, mint szikkadó NER idején politikával szumózni. Sőt: szumózni mindig hálátlan. Soha ne szumózzanak, ha kedves az életük. A Parlamentben ülve a haza menthetetlen ma. Mintha a mentők diszpécserrel pasziánszoznának. Rossz időben és rossz helyen lennének, egy Dunába esett fuldokló szemszögéből egészen biztosan.

Jó, időnként levezethetnének egy szülést telefonon, de a távoli tanyavilág felsíró újszülöttje nem lenne mentség az örökös diszpécseri pasziánszra. Ettől persze még őrjönghet Kocsis frakcióvezető Facebook-posztja alatt ezredévnyi fanatik horgadás, hogy az Országgyűlés egy munkahely, és aki nem jár be, ne is egyék. De van itt egy kis gond. És csak részben az, hogy 2006 után a szakadék széléről visszatáncoló Orbánék is obstruálták a munkahelyi jelenlétet. Ezzel kapcsolatban erős tévedésben vannak a kormánypártiak: az őszödi beszéd semmivel sem nagyobb közbotrány az Orbán-beszédnél. Sőt! Gyurcsány a böszmeséget vallotta be, a tétlenséget jobbítási, a költségvetés megmásítását hatalommegtartási szándékkal, ezzel szemben az Orbán-beszéd magához celluxozta a kamarát és a Karmelitát, és létrehozta az ország felét kitagadó alaptörvénykezést.

A kormányváltó akarat ezt az illiberálisnak nevezett enyveskezű gyomorforgatást kívánná a pokolra, ha lenne hozzá eszköze. A parlament a jelek szerint nem az, csak hogy félreértés továbbra se legyen. Merthogy a választói emlékezetet ugyan rebbenékeny, de Kocsis Máté emlékezhetne arra, mennyire folyékonyan tetszettek libernyákozni a NER-tagadókat. „A kommunisták mind ott lesznek, legyünk ott mi is” – mondá az úr miniszterelnök 2018 tavaszán. Nemzetáruló, külföldi érdekek kiszolgálója – ez is az ellenzék a Fidesz szerint. Meg Soros-ügynök listázva (elkövette Lánczi Tamás köztévédirektor, vagy valami ilyesmi, felelős személy közpénzcsapon).Kérdezem tehát a Nagyboldogasszony iránti kellő tisztelettel: mi a bánat lelte a Fideszt? Meglepődnek azon, hogy az ellenzék nem tiszteli a Házat? Igen, elindultak a választáson, beültek a Parlamentbe (kár volt: az üzletszerű tévelygés erodálja leginkább az ellenzéki szavazótábort), mert a jelen állás szerint – és úgy általában – az utcakövek hajigálása kevésbé összeegyeztethető az élettel, és sok mentő kell hozzá. És akkor azzal leckézteti a tiszteletlen házelnök az ellenzéket, hogy nem kapnak repetát pozícióból? Netán a nyuszimotorjukat is elveszi?

Súlyos félreértésben van a Kocsis Máté Baráti Kör, ha úgy hiszi, az ellenzék agyalása a NER szétszereléséről alkotmányos rend elleni lázítás. Máskülönben ékes bizonyítékát adják annak, hogy nem demokráciát építenek, hiszen a demokratikus rendben bármely hatalom tetszés szerint elzavarható a búsba, különösen az, amelyik 2/3-os púderrel, több száz milliárdos propagandával és választási szabályokkal betonozza be magát Mária Kiválasztott Kormányaként. Az ilyet azonnal kellene kiakolbólítani, hogy a Házat kicsit is tisztelni lehessen. Ma nem lehet. Ellenzékeset is kár játszani benne. (Azért drukkolunk, bár a szüntessük meg a mély megosztottságot Ungár Péter-i programja hallatán nem látjuk magunk előtt a 2026-os diadalt, és megmarad a rokonszenv szintjén Jámbor András mikroközösség-építő projektje is: amint lesz száz évünk az élettudomány jóvoltából, lelkesen követjük. De így?) Helytelen helyben maradni. Búvárharang alá szorulva sem érdemes túl sokat időzni, bízva az óceán belátásában vagy a búvárharang-múzeum kétszáz év múlva érkező felmentőseregében. Inkább úszni kell, amíg a munkahely a víz alatt van, szabályosan a ninccsel téve egyenlővé a munkahelyi légkört. A korelnöknek kijáró tisztelet miatt békésen emlékezzünk meg e helyt Turi-Kovács Béla szavairól.

„Európában mindössze két látható békepárti vezető van, az egyik Ferenc pápa, a másik itt ül közöttünk, a miniszterelnökünk.” Ez a NER. Békepártinak nevezi azt, aki annak drukkol, hogy az ukránok mihamarabb fejezzék be a háborút (plusz az amerikaiak a hibásak, olvassanak háborgásokat Orbán-posztok alatt, ha az égvilágon semmi jobb nem jutna eszükbe ehelyett.) Vagy lapozzák föl az elmúlt hatvanvalahány háborús nap Orbán-nyilatkozatait. Mennyit pipiskedett a kormányfő a nyomott gázár kifutóján (ami egyébként nem is nyomott), mennyit leckéztette az emiatt kifakadó Zelenszkij elnököt, és mennyi szót vesztegetett arra, hogy háborús bűnös haverját annak mondja, ami: agyament tömeggyilkosnak? Azért móka és kacagás is jutott a hétre. Mihály Zoltánné (XV. kerületi Fidesz) megfejtette, ­miért csökken az óvodások létszáma a kerületben (egyébként a belvárosba ingázás miatt): szerinte kevés a szép, otthonos közterület. Mihályné volt az, aki vicceskedve Conchita Wurstre keresztelte volna a helyi kulturális központot egy ártalmatlan színdarab szoknya-nadrág-szerepe miatt. És lám, ismét egy érettségi példa arra, amikor valaki bár lenne bárhol máshol, mint a munkahelyén, a félreértések elkerülése végett.

Az Orbán-rendszer testes és éhes jószág. Lehet etetni törvényes eszközökkel, és akkor jól járnak a NER művészei, gondolkodói, sameszei, miközben „kulturális korszakba ágyazódik a politikai rendszer” (Tusványos, 2018). És lehet törvénytelenekkel, amikor szintén sokan jóllaknak, de közben példának okáért választási kampányt folytat a kormány (plakáterdőbe viszi a népet), vagy a Városi Civil Alapból fizeti a helyi jelöltet toló talpasokat. Mindezt közpénzből. Orbánék nem véletlenül akarták eltüntetni már a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak 260 milliárdját is (vö. Kósa Lajos híres „laokoonja” a közpénzfogalommal: addig közpénz, amíg nem teszik be alapítványba). A taoprogramnál is inaszakadtáig állították, magánpénz. Mára belejöttek: a vagyonkezelő alapítványokba és a tőkealapokba szinte hangtalanul csúsznak be az állami vagyonok.