– Lopni nem szép. Pláne egy olyan embernek, akinek háromszor annyi a fizetése, mint amennyi itt egy átlagembernek, ha meg a közmunkásokat nézzük, akkor ötször is több. Ha az én gyerekem lopna, eltörném a kezét. Szegénységben élünk, de még sose vettük el a másét. Nemhogy egy bojlert, vagy egy tévét vettünk volna abból a pénzből, ami mindenkié! – így háborog egy középkorú asszony a Hajdú-Bihar megyei Álmosdon, ahová egy-két órával azután érkeztünk csütörtökön, hogy a Debreceni Törvényszéken jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték település korábbi fideszes polgármesterét, Köteles Istvánt.
Kiderült, hogy a falu pénzéből saját céljaira vásárolt különböző eszközöket, a jegyző segítségével jogosulatlanul vett fel jutalmat, illetve fiktív rendezvényekre próbált meg költséget elszámolni. A Debreceni Törvényszék csütörtöki döntésével súlyosbította a volt fideszes polgármesterre költségvetési csalás és sikkasztás bűntette miatt kirótt korábbi büntetést. Első fokon, tavaly ősszel a Debreceni Járásbíróság 1 év 5 hónap, három és fél év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Hajdú-Bihar megyei falu korábbi vezetőjét. Másodfokon azonban ezt két év, négy év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre emelték, miközben a férfival szemben több mint négy és félmillió forint vagyonelkobzásról szóló végzést helybenhagyták. A másodrendű vádlottat, Császár Lászlót, a település volt jegyzőjét közel félmillió forintos pénzbüntetésre ítélték első fokon, ezen a törvényszék nem változtatott. A bíróság korábban, már 2017-ben jogerősen felmentette tisztségéből a fideszes polgármestert vitatottan kiutalt előlegfelvételei, jutalma, eszközvásárlásai és nyolc rendezvény fiktív költségeinek elszámolásáért.
Az álmosdi polgármester a neki felrótt cselekményeket 2012 és 2016 között követte el. Arra utasította például a hivatala egyik dolgozóját, hogy készpénzfelvételi utalványt állítson ki,
az összeget a bankban felvette, de a házipénztárba már nem fizette be. Később a hiányzó pénz fedezetére olyan rendezvényekhez kapcsolódó számlákat és promóciós anyagokat csatolt be, amelyeket valójában Álmosdon meg sem rendeztek vagy azokat nem az önkormányzat támogatta.
A polgármester úgy próbálta azt a látszatot kelteni, mintha ezek valós rendezvények lettek volna, hogy egy önkormányzati dolgozóval utólagosan készíttetett plakátokat ezekről. A testület jóváhagyása nélkül a falu első embere több háztartási eszközt, köztük konyhai robotgépet, gőzölős vasalót, LCD televíziót, Blu-Ray lejátszót és egy forróvíz-tárolót vett önkormányzati pénzen, de a közel 370 ezer forint értékű tárgyi eszközöket be sem mutatta, a leltári nyilvántartásba pedig „a polgármester személyes használatában” megjegyzéssel kerültek be.
Az ezerhétszáz lelkes falu zömmel a mezőgazdaságból él, búzát, kukoricát termelnek, „uborkáznak, tormáznak.” Utóbbi különösen nehéz munka, végig a porban vagy a sárban kell guggolni, térdelni. A felvásárló háromszázötven forintért veszi át kilóját, miközben a hipermarketekben egyetlen szálért akár ezer forintot is elkérnek.
– Nem örültünk, mikor a volt polgármester bekerült a hírekbe: az álmosdiak szeretik a csendet és utálják a felhajtást, ez egy kicsi, magának való falu. A volt polgármester ügyéről legtöbben csak a tévéből meg az internetről hallottak, és döbbenettel vették tudomásul a híreket. Nagy csinnadrattát azonban nem vertek körülötte:
– Amikor jött a 2019-es választás és Pista újra elindult, csendben leszavazták, alig pár tucat voksot kapott – mondta egy negyvenes férfi, aki nemrég költözött ide vissza. Szerinte a falu a maga részéről ennyivel el is intézte a történteket, nem törtek pálcát felette, „nem kiabálták át túloldalról, hogy tolvaj!”
– Elszámította magát, azt hitte, ha a párttársai nagyban lophatnak, akkor ő is megteheti ezt kicsiben. Csak hát ez egy kis közösség, a községházán mindenki mindent tud a másikról: valakit magára haragíthatott, az meg „feldobta” – mondta egy nyugdíjas férfi, aki virágföldért toppant be a helyi kisboltba. Egy közmunkásként dolgozó roma férfi pedig arról beszélt: őt az háborította fel a legjobban, amikor a polgármester úgy védekezett, hogy a közpénzből vett eszközöket csak kipróbálásra vitte haza.
– Persze, ő beszerel a lakásába egy valójában lopott pénzen vett bojlert, és megússza felfüggesztettel, de ha egy cigány gyerek biciklijén nincs lámpa, azt már javítóintézettel fenyegeti meg a rendőr! – dohogott.
– Persze, ő beszerel a lakásába egy valójában lopott pénzen vett bojlert, és megússza felfüggesztettel, de ha egy cigány gyerek biciklijén nincs lámpa, azt már javítóintézettel fenyegeti meg a rendőr! – dohogott.
Szerettük volna megkérdezni a volt polgármestert, hogyan fogadta a súlyosbított ítéletet. A helyiek a Kölcsey utcába irányítottak, ahol nem messze lakik a költő emlékházától, de hiába csengettünk a kapun, senki nem nyitott ajtót. A bíróságon is elhangzott, hogy Köteles István egészségi állapota megromlott, az álmosdiak szerint egy komoly műtéten is átesett nemrég.
– Eddig se nagyon láttuk az utcán, ezután sem fogjuk. A falunak fáj, hogy a közös pénzünkből magára költött, de közben az ő vezetésével nyertünk a debreceni virágkarneválon egy rangos díjat, amitől meg minden helyi egy kicsit büszkébbnek érezhette magát. Akkor is benne voltunk a tévében, aztán később a lopása miatt kerültünk be. Azt nem mondom, hogy ez így egálban van, de az itteniek nem ítélkeznek – mondta egy utcabeli. – Elvagyunk magunknak, csendben – tette hozzá -, kik-ki a maga portáján, a saját kis életében.