- Streaming: fordult a kocka

Futótűzként terjedt el a hír: a Netflix 2021 utolsó negyedévében veszített kétszázezer előfizetőt, 2022 első három hónapjában pedig további kétmilliót. Nem, határozattan nem kell sajnálni a start up céget, hiszen világszerte maradt továbbra is 221,6 millió előfizetőjük – ebből 74,3 millió amerikai), még akkor is, ha részvényeikre is hatással volt ez az információ. Számos spekuláció indult a jelenség kapcsán, hiszen a cég huszonötéves története során folyamatosan növekedett és streaming szolgáltatóként a „én vagyok a legnagyobb és mindent letarolok” kommunikációval pozícionálta magát. Nyilván a gazdasági folyamatok is kapcsolatban állnak a jelenséggel, ám vannak filmipari magyarázatok is. Az egyik természetesen az orosz-ukrán háború (a Netflix blokkolta a szolgáltatást Oroszországban), ennél viszont sokkal erősebb tényező, hogy a világ legtöbb részén már nincsenek pandémiás korlátozások és a moziüzemeltetők jelentős kampányokkal, eseményfilmekkel képesek csak visszacsábítani a nézőket a mozikba.

Az elmúlt két évben még a vezető amerikai szaklapok is a mozik haláláról cikkeztek, a trendek azonban már tavaly év végén megfordultak. Owen Gleiberman a Variety kolumnistája minap már arról írt vezércikket, hogy a nézd otthon a mozifilmeket mottó, mint üzleti modell bukásra van ítélve. Ahogy fogalmaz, fundamentális hiba volt a mozi varázsának az izgalmát kivenni a képletből. Hát igen, a mítoszépítéshez közösségi élmény szükséges, konyhákban, nappalikban ez nem lehetséges. Persze, amíg csak erre volt lehetőség a pandémia alatt, csupán így lehetett filmet nézni. Abban nincs vita a piaci elemzők között, hogy a streaming világ már itt van, és ez nem egy visszafordítható folyamat, azonban a mozi nem igazi konkurenciája, hiszen utóbbi úgynevezett outdoor tevékenység, ahol a filmnézés egy társas szertartás része.

Számos elemző szerint erre a legjobb bizonyíték a WarnerMedia döntése volt, melynek értelmében 2021-ben a nagyvásznas bemutatóval egy napon elérhetővé tette az HBOMax szolgáltatásán a mozifilmjeiket: buktak a pénztáraknál. Leginkább a Mátrix: Feltámadások, melyet végül perre vitt Lana Wachkowski rendező. Igaz, volt olyan cím, a Dűne melynél a forma működött, de persze nem biztos, hogy nem lett volna tetemesebb a mozis siker, mint mondjuk most az új Batman esetében, ahol ki tudta magát futni a mű a mozikban, majd feltehetően az HBO Max-on is (melynek a nézettségi adatai, csakúgy, mint a Netflix esetében), nem publikusak. És ha már újra szóba került a Netlix: míg a szolgáltató eddig hallani sem akart a mozis megjelenési ablakról, Alejandro González Iñárritu új filmje a Bardo esetében megadja magát és teljes mozikarriert ígér a műnek. Így egyértelmű: a Netflix visszaeséséért a streming konkurencia is nagyban felelős és most – még ők is – ide fordulnak segítségért.

Egyszóval a sreamingrobbanás nem a mozi ellensége, hanem a hagyományos tévécsatornáké, illetve a kábelen és műholdon terjesztett tartalmaké. Magyarország – és az egész közép-keleteurópai régió – kissé csúsztatva, a nagy indulások után idén kapja meg a jelen lévő szolgáltatások mellett a nagy konkurenseket. A nagy kérdés, hogy a bőség zavara hogyan befolyásolja majd a nézői szokásainkat, hiszen, ha most elő akarunk fizetni a legfontosabb szolgáltatókra, ez havonta simán tíz-tizenötezer forintba kerülhet. Egy ideális világban egy percalapú számlázás lenne az ideális, hogy csak azért fizessünk, amit nézünk és ne kelljen mondjuk havi szinten előfizetni egy sorozatért, ami érdekel minket. A magyar piac érzékenysége az áron felül még a lokalizációban rejlik: a többség szinkronizált tartalmat vár el a pénzéért. Csak és kizárólag. Sajátos módon itt azok a viták sem szoktak sokáig élni, hogy az eredeti hang az eredeti alkotás művészi része, mivel itt „csak tévéről”, nem moziról van szó. Pláne, hogy az emberek a streaming szót sokszor a sorozatokkal azonosítják – nem az egészestés filmekkel.