Március végén az orosz VKontaktye közösségi térben jelent meg a duma (orosz parlament) kulturális bizottsága elnöknőjének Jelena Jampolszkajának a bejegyzése. Azt írta, felháborította őt, hogy a fővárosi könyvesboltokban ott virítanak azoknak az íróknak a könyvei, akik szembeszállnak a különleges hadművelettel – értsd: Putyin ukrajnai véres kalandjával.
Jampolszkaja a magyar könyvpiacon is ismert és népszerű Borisz Akunyint, Dmitrij Bikovot, Dmitrij Gluhovszkijt és Leonyid Parfjonovot nevezte meg. Azt írta, hogy a könyvkereskedők állami támogatást vettek igénybe a Covid-19 idején – jogos, hogy most cserébe szolidárisak legyenek a kormánnyal. A bizottsági elnök bejegyzését a parlamenti közlönyben is közzétette, a kulturális közvélemény joggal érezhette úgy, hogy ezt a lépést gyorsan követi majd valamilyen jogszabály megjelenése, amely Ljudmila Ulickaja világszerte elismert írónő szavaival – bevezeti a név szerinti cenzúrát Oroszországban. Hogy eddig még nem született ilyen törvény, az feltehetően azért van, mert az érvényes orosz alkotmány 29. cikkelye tiltja a cenzúra alkalmazását. Tény, hogy az állami cenzúra 1991-ben szűnt meg, még az akkori – reformokon átvergődő – Szovjetunióban. Azóta többször is voltak állami próbálkozások a kulturális világ megrendszabályozására, de csak részleges eredményt értek el. A kétezres években a kábítószer elleni harc ürügyén próbálkozott a hatóság az irodalom tisztogatásával, majd 2010-ben a melegpropaganda tiltására hoztak törvényt, ami arra késztette a kiadókat, hogy korhatári jelzéseket tegyenek a kiadványokra. Több alkalommal a hatóságok, illetve „érzéseikben megbántott állampolgárok” próbáltak eltüntetni könyveket a nyilvánosságból. Ez csak részleges sikerrel járt. Most azonban a háború eliminálta az orosz hatalomnak a kultúrával szembeni gátlásait. Amióta tart az Ukrajna elleni háború egyre másra tüntetnek el színházi előadásokat, operarendezéseket a műsorkiírásokból, mivel a produkciókban háborúellenes művészek is részt vettek. Egy ilyen eset a Sakk című musical eltüntetése a színpadról, mivel Tim Rice és az ABBA zeneszerzőinek műve többek szerint oroszellenes. Hogy ne legyenek ilyen problémák, az orosz illetékesek közül többen javasolják a színházakban és más intézményeknél a művészeti tanácsok visszaállítását. A szovjet korban ez volt az előzetes cenzúra eszköze.
Nagy könyv, elítélt szerzők
Oroszországban évente kiosztják a nagy könyv irodalmi díjakat. A 2021-es termésből az un. nagy listába bekerült Gluhovszkij, Parfjonov, Bikov egy-egy könyve. Díjazásra javasolták Güzel Jahina új regényét is. Mind a négyen felléptek nyilvánosan a háború ellen. Eközben lemondott a Nagy könyv vezérigazgatói tisztségéből Georgij Urusadze. Azt mondta, hogy régóta távozni akart, nem azért mond le, mert sokan támadják politikai állásfoglalása miatt. Egyébként – írta oldalán – nem titok: ellenzem a háborút.
A cenzúra máris működik. Súlyos büntetéseket ró ki a médiahatóság mindenkire, aki a háborúval kapcsolatban nem a hivatalos forrásokra hivatkozik, s nem az állami szóhasználatot követi. Az ellenzékieket évek óta „idegen ügynöknek” nyilvánítják. Most sorra kerülhetnek a külföldön is népszerű, s ellenzéki írók is, mint a fent felsoroltak és mások is. Aki megkapja ezt a bélyeget, annak a nyilvános élete Oroszországban lehetetlenné válik. Az „inoagent” egyenlő a kém és áruló fogalmával.
A cenzúra visszaállítását több vezető kormánypropagandista követelte az orosz állami tévében. Margarita Szimonjan a Russia Today főszerkesztője azt mondta, hogy szerinte „Oroszország mindig összeomlott az állam, ha nem működött a cenzúra”. Szerinte a most folyó információs háborúban az orosz hatóságoknak kézben kell tartaniuk a kultúra ellenőrzését. Az orosz médiában folyó harsány uszítás azóta erősödött fel, s kapott értelmiségellenes tartalmat, hogy Putyin egy beszédében megbélyegezte és a Nyugat ügynökeinek állította a háborút bírálókat, így a művészeket, írókat is. Kérdés, hogy az orosz államnak lesz-e kapacitása erre. Az elemzők ebben kételkednek. Az orosz irodalmi művek példányszáma átlagosan 2000 körül van, viszont a megbélyegzett írók a legjobban eladható szerzők otthon is. Ha tilalom alá esnek, a kiadói ipart valamivel kárpótolnia kellene az államnak.
Glavlit
A Szovjetunióban az irodalom és a könyvkiadás stratégiai ágazat volt. Nem jelenhetett meg kiadvány, a kiadói főigazgatóság (Glavlit) pecsétje nélkül. Minden művet három cenzor olvasott végig. Egy a kéziratot, egy a szerkesztett és a harmadik cenzor a kinyomtatott példányt. Csak a moszkvai központban hatezren dolgoztak.
