Diébédo Francis Kéré hét éves volt, amikor a falu főnökének legidősebb fiaként apja kérésére elhagyta szülőfaluját. Gandó az ország közepén villany és folyóvíz és iskola nélkül élő falucska volt akkor 180 kilométerre a fővárostól Ouagadougoutól. Az 1965-ben született Kéré írni és olvasni először egy tartományi fővárosba ment - közösségében ő volt az első, aki iskolába járt. Később egy ösztöndíjjal Németországig jutott – ahol azonban nem a pályázati kiírás szerinti asztalosságot tanult (félsivatagi országában elég kevés a fa), hanem építész lett a Berlini Műszaki Egyetemen. Már ott is iskolai feladata volt egy általános iskola tervezése szülőfalujába, amihez nem volt nehéz felidéznie a bádogtető alatti tikkasztó órákat a betonból öntött épületben. Tudta, hogy egészen más anyagokból és egészen más építészettel tud csak Afrika közepén egyszerre temperált és gazdaságos épületeket létrehozni. Ehhez agyagtéglákat választott, amiket aztán cementtel erősített meg, hogy bírják a ritka, de akkor viharos esőzéseket és egy olyan lebegő, kettős tetőrendszert próbált ki, ami természetesen szellőztet, azaz segíti a meleg levegő kiáramlását és a hűvösebb beszűrődését is. A forró afrikai napsütést pedig színes árnyékoló lamellák segítségével tompította, de a fényét a nap óráitól függően terelte be a tantermekbe.
A burkina fasói születésű építész, oktató és egyben társadalmi aktivista is, mivel magát az építés folyamatát is másképp képzelte el. Nemcsak a helyieknek, de a helyiekkel is épített, akik az iskola minden részét a téglavetéstől a falakig és a sárpadló tömörítéséig kézzel készítették el, méghozzá az építész instrukciói alapján, amiben az ősi anyagok modern mérnöki technikákkal keveredtek. De Kéré a finanszírozást is a speciális körülményekhez igazította: adományokból finanszírozta a gyerekek kényelmes osztályteremhez való jutását.
Kéré, az első afrikai és fekete építész, aki a tekintélyes Pritzker-díj 43 éves történetében elnyerte ezt a díjat. A harmadik világ – eltérő körülményei, hagyományai és szegénysége nyomán - már több mint egy évtizede hangsúlyozottan jelentkezett be a nemzetközi építészetbe, törekvéseik a klímaválságtól felerősítve egyre hangosabban jelentek meg például a Velencei Építészeti Biennálén. 2018-ban már egy indiai építész (Balkrishna Doshi) is megkapta a díjat a közösségi építészet kreatív felhasználásáért, de „az építészet folyamatán keresztül a közösségek megerősödéséért és átalakításáért” szempontja ezúttal is döntő volt.
A burkina fasói és német kettős állampolgár tehát afrikai iskolák és egészségügyi létesítmények tervezésével tette ismertté magát, miközben minimális erőforrások bevetésével a helyi közösségeket is aktivizálta az építkezésekkel. A gandói vályogtéglából épült iskola építése után kevesebb mint 15 évvel már igazi, reprezentatív munkákat is kapott: ő tervezte meg például országa új parlamenti tömbjét. (Lépcsős és rácsos piramis alakú épületet tervezett belsejében egy 127 fős gyűlésteremmel – az ingatag politikai helyzet miatt egyelőre csak terv maradt.) A száraz éghajlatra hangolt, agyagföld téglafalakból és merészen előre ugró hullámos fémtetőkből álló épületei azóta már Maliban, Togóban, Kenyában, Mozambikban is megjelentek, de jelentős munkái állnak Németországban, Dániában, Olaszországban, Svájcban és az Egyesült Államokban is. „Francis Kéré egész munkássága megmutatja nekünk az anyagszerűség helyben gyökerező erejét” – nyilatkozta a Pritzker-zsűri elnöke, az 2016-ban díjazott chilei Alejandro Aravena – aki maga is a szegénység kreatív megsegítésének építészetével vált ismertté.
A nemzetközi díjat a chicagói Pritzker család alapította 1979-ben a Hyatt Alapítványon keresztül, és minden évben egy élő építésznek ítélik oda kiemelkedő teljesítményéért. Gyakran nevezik az építészeti Nobelnek is – a díj mindenesetre 100 ezer dollárból és egy bronzéremből áll. És persze a hírek szárnyán példátlanná növő nemzetközi hírnévből.
„Attól még, hogy szegény vagy, törekedned kell, hogy minőséget teremts" –Mindenki megérdemli a minőséget, mindenki megérdemli a luxust, és mindenki megérdemli a kényelmet. Össze vagyunk kötve, és az éghajlattal, a demokráciával és a szűkösséggel kapcsolatos aggodalmak mindannyiunkat foglalkoztatnak." - nyilatkozta Francis Kéré a díj átvételekor.
