A félretájékoztatás modern korszaka az 1980-as években kezdődött. A Szovjetunió ügynökei alkották meg azt a hazugságot, miszerint a világon akkor végigsöprő AIDS-világjárványt egy állami laboratóriumban hozták létre az Egyesült Államokban. Az átható és egész világra hatással lévő hadműveletben helyi irodák és ügynökök vettek részt, és rengeteg pénzt fektettek a médiába és egy könyv kiadásába. A KGB ezek segítségével éveken keresztül terjesztette az álhíreket, amelyekkel az Egyesült Államokat és szövetségeseit próbálták aláásni. Az Operation Infektion néven ismert félretájékoztató kampányt arra használták, hogy világszerte kétséget ébresszenek az emberekben és növeljék a politikai feszültséget. 80 országba jutott el, és 30 nyelvre fordították le 1987-ig, amikor a szovjetek beismerték, hogy az egészet kitalálták. A beismerés ellenére a pletykák ma, csaknem 40 évvel később is terjednek.
Bár a félretájékoztatás nem újkeletű dolog, a mai világban, amikor a közösségimédia-hálózatok azonnali hozzáférést biztosítanak a hírekhez a világ bármely részéről, sokkal gyorsabban terjed. Egy összetett jelenség, amellyel „csak akkor tudunk szembeszállni, ha megértjük azt” – mondta Paula Gori, a Digitális Média Európai Megfigyelőközpontjának (EDMO) főtitkára és koordinátora. Az EDMO egy független, az Európai Unió által finanszírozott projekt, amelynek célja, hogy összehozza a különböző ténymegállapítókat, kutatókat és érdekelt feleket a félretájékoztatás elleni harcra.
Nem minden félretájékoztatást hoznak létre és terjesztenek rosszindulatú szándékkal. Néha teljesen normális, egy összetett helyzetet megérteni próbáló reakcióból indulnak. Kutatások bizonyították, hogy az érzelmek kiemelt szerepet töltenek be a félretájékoztatás terjedésében, és ez a koronavírus-járvány alatt újra bebizonyosodott. A világjárvány első időszakában az embereknek rossz előérzete volt, amikor a közösségi médiaplatformok hírfolyamát görgették. „Féltek és információt kerestek. Az a tény, hogy a vírus új volt a tudományos közösség számára, még könnyebbé tette a félretájékoztatás terjedését” – mondta Gori. „Bármilyen információt láttak a képernyőn, megosztották azt, mert féltették az életüket és nem szántak időt a tartalmak átgondolására a megosztás előtt.”
Az online félretájékoztatás és az álhírek akkor válnak veszélyessé, ha a közvélemény megtévesztésének vagy a közérdeknek történő károkozás céljából hozzák létre és kezdik terjeszteni őket. Ez az a pillanat, amikor a társadalom minden szintjének össze kell fognia és szembe kell szállnia a problémával.
A szociológiának, antropológiának, pszichológiának, idegtudománynak, médiaműveltségnek és más tudományágaknak is vannak olyan alkotóelemei, amelyek arra ösztönöznek minket, hogy információkat osszunk meg barátainkkal és családunkkal. Az EDMO azt tűzte ki céljául, hogy létrehozzon egy határokon átívelő és különböző tudományágakat összefogó független közösséget az EU független tényfeltárói és a félretájékoztatással foglalkozó kutatói számára.
Bár az EDMO a félretájékoztatással szembeni ellenállás felépítésére törekszik, de az egyének bizonyos témakörökkel kapcsolatos saját véleményét soha nem kérdőjelezheti meg. „Biztosítanunk kell a szólásszabadságot” – mondta Lauri Tierala, az EDMO programigazgatója. „Természetesen minden társadalomban jogos indokai vannak a politikai különbségeknek. De ha félretájékoztatás útján mesterséges elválasztóvonalakat hozunk létre, amelyek polarizációhoz vezetnek, akkor az az egész társadalmat gyengíti.”
Sok olyan kezdeményezés van, amelynek célja álhírek és félretájékoztatás közzététele. Ez lehet hatalmi játszma egy nemzeti vagy állami fél részéről vagy egyszerűen profitszerzésre/pénzügyi érdekek előremozdítására szánt reklám. Ezeket sokan megosztják saját közösségi hálózatukkal abban a hitben, hogy jót cselekednek – pedig nem erről van szó, még ha nem is áll rosszindulat a megosztás hátterében. Sajnos a félretájékoztatás megszüntethetetlen. Időnként arra a szintre süllyed, hogy magára a létezésre jelent fenyegetést azáltal, hogy negatív hatást gyakorol a közegészségre és az olyan globális problémákra, mint például a koronavírus-járvány és a globális felmelegedés.
A cikk eredetileg a Horizon magazinban, az Európai Unió Kutatási és Innovációs Magazinjában jelent meg.
Ellenőrizze a kapott tartalmak valósághűségét
Tomasso Canetta a Pagella Politica című olasz tényfeltáró lap igazgatóhelyettese öt pontban foglalja össze, hogyan ellenőrizhetjük a kapott tartalmak valósághűségét.
1. Vegyen mély levegőt és hagyja, hogy tovaszálljon a gyors, érzelmi alapú reakciója.
2. Keressen kereszthivatkozást, egy másik forrást, amely megerősíti a híreket, mielőtt továbbosztja azokat. Ehhez használjon legalább egy megbízható, független hírszolgáltatót.
3. Végezhet összetett keresést. Sok keresőmotor rendelkezik képkeresés funkcióval. Ha egy tartalom azt állítja, hogy egy azonnali következményekkel rendelkező dologról szól, egy gyors kereséssel kideríthető, hogy egy teljesen másik, múltbéli eseményt dolgoz fel.
4. Látogasson meg egy tényfeltáró oldalt (DW Fact Check, FRANCE24 Les Obervateurs, AFP Factcheck, EUvsDisinfo) és nézze meg, hogy felfigyeltek-e rá.
5. Tartsa szem előtt, ha egy hír túl jó vagy túl rossz ahhoz, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg nem igaz.
EU-s szankciók a dezinformációs kampányokkal kapcsolatban
Megfelelő szabályozás és tudatosítás hiányában az EU ki van szolgáltatva a demokráciát veszélyeztető külföldi beavatkozásnak, vélik a képviselők. A Parlament különbizottságot hozott létre, hogy feltérképezze, hogyan próbálják bizonyos ártó szándékú külföldi hatalmak az információk manipulálásával és az EU belügyeibe való beavatkozással aláásni a demokratikus folyamatokat. Megállapították, hogy ezeknek különösebb következmények nélkül módjuk van befolyásolni a választások kimenetelét, kibertámadásokat intézni, megkörnyékezni és alkalmazni egykori vezető politikai tisztségviselőket, és polarizálni a társadalmi vitákat.
Éppen ezért a Parlament olyan közös uniós stratégia kidolgozását sürgeti, amely külön szankciókat is meghatároz a külföldi beavatkozással és a dezinformációs kampányokkal kapcsolatban. Szükséges lenne a legszélesebb nyilvánossághoz elérő, pluralista és független médiaszervezetek, újságírók, tényellenőrzők és kutatók közfinanszírozása. Az EU-nak szankcionálnia kellene a külföldi beavatkozást és a félretájékoztatást, a külföldi állami propagandát terjesztő szervezetektől meg lehetne vonni a működési engedélyt vagy a médiaakkreditációt. Bizonyos európai politikai pártoknak tisztázniuk kellene teljes körűen az Oroszországgal ápolt „rendkívül helytelenített” politikai és gazdasági kapcsolataikat. Tilalmat kellene bevezetni az európai politikai pártok külföldi finanszírozására; sürgősen javítani kell a kiberbiztonságot, és jegyzéket kell készíteni a Pegasus megfigyelőszoftverhez hasonlóan törvénytelenül használt eszközökről; valamint meg kell nehezíteni, hogy külföldi szereplők magas rangú köztisztviselőket foglalkoztassanak, miután azok elhagyták hivatalukat.
