A mese és a klasszikus balett kapcsolata evidens: a Csipkerózsika és a Diótörő is meséken alapszik. A kortárstánc kortárs meséhez fűződő viszonya már nem ilyen egyértelmű, még akkor sem, ha a mesét nem tekintjük gyerekeknek szóló műfajnak. A Kulcsár Noémi Tellabor társulat nem először játszik gyerekeknek, az Állatok farsangja című előadásuk az egri és a győri táncfesztiválon is szerepelt. A március végén bemutatott A kuflik és a nagy táncelőadás című produkciójuk most a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztiválon is látható volt, az előadásról a társulatvezetőt, Kulcsár Noémit kérdeztem.
„Az alapötlet, hogy Dániel András népszerű Kufli-sorozatát vigyük színre, végül is a két gyerekemtől származik. Mindketten imádják a kuflikat, általuk ismertem meg én is a mesekönyvsorozatot. Azt vettem észre, hogy nagyon jókat nevetek a történeteiken. A benne szereplő közjátékokat a gyerekek nem értik, ezek számomra egészen társadalomkritikus jelleggel bírnak, ez a réteg engem szórakoztat; de maguk a mesekarakterek roppant szimpatikusak a kicsiknek. Talán azért, mert naivak és büntetlenül ügyetlenkedhetnek, nem éri őket igazán nagy baj. De épp emiatt a sajátos harmónia miatt igencsak elbizonytalanodtam a próbafolyamat elején, hogy hogyan lehet ebből előadást csinálni, hiszen a tánc történeteinek ugyanaz az alapja, mint a színházi daraboknak: a konfliktus. A kuflik világa konfliktusmentes, emiatt azonban kockázat nélkül kinyitható: végig szerepelhetnek benne a gyerekek is, így lett az előadás egy táncbeavató-misszió.”
A beavatás a gyerekelőadásoknál interakció útján történik: beszéltetik a közönséget, bevonják a játékba. A kortárstánc esetén, ahol gyakran még szöveg sincs, ez kevéssé megszokott, erről a rendező így vélekedik: „A gyerek nagyon befogadó, nem is hinnénk, mennyire. Nem kell didaktikusan fogalmazni a tánc nyelvén ahhoz, hogy megértse a történetet. Úgy látom, sokszor a pedagógusoknak sokkal nagyobb elvárásai vannak a tánccal szemben, sokkal konkrétabb üzenetet szeretnének látni a színpadon. Nem szeretem, amikor lepisszegik a közönségünket előadás közben, hiszen a gyerekeknél nem a taps az igazi dicséret, hanem a közbeszólások, az önkéntelen hangadások, megjegyzések, mozdulatok; ezek mind annyit jelentenek, hogy a gyermek befogadja az előadást, aktív feldolgozójává vált. Én úgy látom, a gyerekek nagyon szeretik a táncot legyen az bármilyen. Amit kifejezetten a kortárstáncban szoktak szeretni, az maga a megközelítés, vegyük például a kuflikat: a kufliknak nincs lábuk, tehát egy egészen más mozgást kellett megtalálni ahhoz, hogy a karakterek érvényesüljenek. Ennek a lehetetlenségét és humorát érti a gyerek. A kuflik mozgásformája elsősorban az ugrás, emiatt trambulinok vannak a térben, így az egész egy kissé cirkuszi jelleget kapott, de az attrakció, az ötletbörze amúgy is jellemzi a kuflikat. Dániel András műve nem egy történetet próbál elmesélni, hanem epizódokban gondolkodik. A kuflik meséje számomra ettől is kortárs: életképekben fejlik ki, a mesehősök szinte végiganekdotázzák az egészet, emiatt viszont rettenetesen nehéz volt tánccá formálni, sok narráció szerepel az előadásban.”
A gyerekközönség számára rendkívül fontos az otthonosság, hogy ismerősnek érezze az előadás világát, Kulcsár Noémi erre is hangsúlyt fektetett legújabb rendezésében: „A kuflik esetében maguk a karakterek azok, akikhez a gyerekek ragaszkodnak, akik ismerősek lesznek számukra. Az előadás elején Bélabá bemutatja a résztvevőket: Pofánka, Fityirc, Zödön, Titusz, Valér és Hilda. Mindenki egyéni mozgáskultúrával rendelkezik, ami a könyvből ismert karaktert idézi. Az ismerős világ mellett maga a mozgás tudja megadni a gyermek számára az aha-élményt, ilyenek a már látott mozdulatok: az ugrás, a bukfenc, a szaltó vagy a cigánykerék, ez utóbbiakat nagyon díjazza a gyerekközönség, mert ismeri, tapasztalta.”
A konfliktusmentes kufli-világ és a táncjátéktól elvárt cselekményesség látszólagos ellentmondásával kapcsolatban a koreográfus az előadás kötetlenségét, ötletszerűségét emeli ki. „A cselekmény kevésbé fontos, az interakció és maguk a gyerekek annál inkább. Az előadást az óvodás korosztálynak szántuk: a gyerekek a karakterekkel együtt fedezik fel a táncban és zenében rejlő lehetőségeket, és persze közösen is fogunk táncolni" – mondta Kulcsár Noémi. A délutáni előadás pedig bizonyította igazát: imádta a gyerekközönség, amely könnyedén részesévé vált a kuflik rögtönzött táncelőadásának. Kulcsár Noémi koreográfiája semmivel nem volt egyszerűbb, mint akármelyik felnőtteknek szóló előadása, csak a táncosok teste, főleg a lába tűnik el a plüssjelmezben. Ennek ellenére még a klasszikus balettet is sikerül megismertetni a gyerekekkel.
Infó:
A Miskolcon április 19. és 23. között megrendezett Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztiválon volt látható a Kulcsár Noémi Tellabor legújabb produkciója, a gyerekeknek szóló A kuflik és a nagy táncelőadás. Az előadás alapjául Dániel András népszerű mesekönyv-sorozata szolgált.
Névjegy
Kulcsár Noémi Harangozó Gyula-díjas koreográfus, táncművész. Tanulmányait a Győri Tánc és képzőművészeti szakközépiskolában, majd a Magyar Táncművészeti Főiskolán végezte. Növendékként a Bécsi balettverseny 3. díját és a nemzetközi balettverseny 1. íját nyerte el. A Magyar Táncművészeti Főiskola Moderntánc és Színházi tánc Tanszék docense. 2012-ben alapította meg saját társulatát, a Kulcsár Noémi Tellabort.
Ma van a tánc világnapja
1983-tól a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre születésnapján, április 29-én ünnepli a világ a tánc világnapja. A Magyar Táncművészek Szövetsége – a Nemzeti Táncszínházzal együttműködve – már hosszú évek óta nagyszabású gálaestet rendez a táncművészet legnagyobb ünnepén, amelynek keretében adják át a Magyar Táncművészek Szövetsége szakmai díjait. Ugyancsak ezen az estén kerül sor az Imre Zoltán Alapítvány, az Ifj. Nagy Zoltán Alapítvány díjainak átadására. A műfajt ünnepli a május 11-ig tartó Budapest Táncfesztivál is a Nemzeti Táncszínházban.
