A menekültek jelenlétük okozta társadalmi feszültség a romló gazdasági helyzet következtében évek óta fokozódik. Az indulatok az elmúlt hónapokban a legkülönbözőbb formákban öltöttek testet: a falra firkált horogkereszttől és uszító szlogenektől kezdve a zavargásokon és erőszakon át egészen a gyilkosságokig. Az idegenellenességet a török ellenzék is gerjeszti, amely igyekszik a jövőre esedékes parlamenti és elnökválasztás egyik fő kampánytémájává tenni a menekültkérdést.
A baloldali-kemalista Köztársasági Néppárt (CHP) a múlt héten egy óriásmolinót függesztett ki a székházára, amelyen Kemal Kilicdaroglu pártelnök négy - meglehetősen manipulatív - kérdést szegezett Recep Tayyip Erdogannak. A menekültek hazatelepítését évek óta szorgalmazó politikus azt tudakolta az államfőtől, “kérte-e a menedékkérőktől, hogy igazolják valós személyazonosságukat”, “miért ad meggondolatlanul állampolgárságot, mire készül ezzel”, “végeztet-e biztonsági átvilágítást az állampolgárság megadása előtt”, és “miért engedi az illegális határátlépéseket?” Kilicdaroglu a sorok között azzal vádolja Erdogant, hogy politikai haszonszerzésből engedi be a menedékkérőket, akiket az állam még rendesen azonosítani sem tud, mégis honosítják őket - gyaníthatóan a szavazatokért - holott köztörvényes bűnözők és terroristák is lehetnek köztük. A CHP a magyarhoz hasonlóan szerveződő, hatpárti ellenzéki összefogás vezető ereje, s tulajdonképpen ugyanúgy összeesküvés-elméletre alapozva folytat lejárató kampányt, ahogyan azt az Orbán-kormány tette 2017-ben, az úgynevezett “Soros-terv” jelszavával. Igaz, Törökországban legalább tényleg vannak menekültek.
A hangulatkeltésből Erdogan szövetségese, a nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártját (MHP) vezető Devlet Bahceli sem maradt ki. Ő a magyar olvasó számára ugyancsak ismerősen csengő, idegenellenes szólamokat hangoztat. Az illegális migráció invázióvá válik – jelentette ki. Bahceli azt is megjegyezte, hogy a közelgő iszlám ünnepre, a böjti hónapot lezáró Íd al-fitr-re családjukhoz hazalátogató szíreknek, „nem is kell visszatérniük” Törökországba. A politikus által felemlegetett jelenség a közbeszédben már-már úgy jelenik meg, mintha általános probléma lenne. Valójában a török belügyminisztérium adatai szerint a szír menekültek mindössze 1,03 százaléka utazott Szíriába az Ídre 2019-ben - azóta a világjárvány és az utazási korlátozások miatt vélhetően még kevesebben tették meg az utat. Az effajta tények azonban elsikkadnak a hergelés közepette.
Törökországban egyébként nem is igazán vita tárgya, hogy mit kellene kezdeni a menekültekkel; a Metropoll kutatóintézet márciusi felmérése szerint a túlnyomó többség, a lakosság 81 százaléka úgy véli, hogy haza kell küldeni a szíreket. Az Erdogan-féle iszlamista-konzervatív Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) szavazói még ennél is nagyobb, 84 százalékos arányban osztják ezt a véleményt.
Török elemzők mindezek alapján irányváltásra számítanak és a sajtó már fel is vélte fedezni a fordulat előjeleit az államfő retorikájában. Erdogan eddig általában hitet tett amellett, hogy Törökországnak menedéket kell nyújtania az üldözötteknek és élesen bírálta az ellenzék repatriációról szóló terveit. A múlt héten viszont már azt hangoztatta: mindent elkövetnek, hogy “szír testvéreik” önkéntesen és tiszteletre méltó módon hazatérhessenek.
Ankara durvábban üldözi a civileket
Ahogyan a demokrácia helyreállítását ígérő ellenzék idegenellenes kampánya, úgy Erdogan hatalomtechnikai módszerei is az Orbán-kormányt idézik, ám sok tekintetben túl is tesznek rajta. Törökországban a kormánykritikus újságírókat és civileket akár be is börtönzik. Hétfőn például a 2013-as Gezi parki tüntetésekkel összefüggésben tényleges életfogytiglanra ítélték az emberi jogi aktivizmusáról ismert Osman Kavalát. Jogvédők egybehangzó véleménye szerint a több mint négyen éven át előzetes letartóztatásban tartott és a vádak alól egyszer már felmentett üzletember koncepciós per áldozata.
