Mit jelentenek a szavak? A szavak semmit sem jelentenek. Politikus szájából még annál is kevesebbet, főképp háborús időkben. Az első világháborús propaganda agyonhasznált szóvirágai olyan üresekké váltak, hogy abszurditásuk megtermékenyítette a kortárs költészetet. Távol a lövészárkok poklától, fiatal művészek szavak nélküli versekkel, azaz az értelmetlen hangsorok deklamálásával szórakoztatták egymást a semleges Svájcban. Tökélyre fejlesztették, amit uralkodók, kormányok és tábornokok lankadatlan pátosszal gyakoroltak Európa-szerte a hadüzenetek óta: a hangzatos semmitmondást.
Akárcsak a bolsevizmus, a dada is radikális válasz a háborúra. A líra forradalma vér nélkül.
A dadaizmus a Cabaret Voltaire zürichi művészkocsma közönségének füle hallatára született 1916. június 23-án, amikor Hugo Ball (1886–1927) elszavalta versét.
gadji beri bimba glandridi laula lonni cadori
gadjama gramma berida bimbala glandri galassassa laulitalomini
gadji beri bin blassa glassala laula lonni cadorsu sassala bim
gadjama tuffm i zimzalla binban gligla wowolimai bin beri ban
Törzsvendég volt ugyanebben a kávéházban Lenin is. A cári Oroszországból száműzött világforradalmárt idegesítette az ifjak izgágasága: csöndben akarta szürcsölni a teáját, de a hangzavarban nem bírt tanulni, tanulni, tanulni. Rossz napok jártak Vlagyimir Iljicsre, tétlenségre kárhoztatott szemlélője volt a történelmi eseményeknek. Csupán maroknyi híve tartott ki mellette az elhúzódó emigrációban. Filléres gondokkal küszködött, ráadásul szerelme, Inessa Armand is elhanyagolta. Elképesztő fordulat, ahogy rövidesen ez az elszigetelt, jelentéktelen figura német titkos(szolgálati) akció keretében, lepecsételt vagonban útnak indult a forrongó Petrográd felé.
Ball, aki varázsló-papnak öltözve, az őrültséggel határos átszellemültséggel kiabált a Cabaret Voltaire-ben, a harctéren szerzett sorsfordító élményeket. Azelőtt germanisztikát, filozófiát és történelmet hallgatott a müncheni egyetemen, Schopenhauer és Nietzsche címmel írt disszertációt, majd Max Reinhardt berlini iskolájában belekóstolt a színházművészetbe. Katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították, ám a háborúban egy sebesült barátja után kutatva egészen a frontvonalig hajszolta a kíváncsiság. Az iszonyattól, ami ott fogadta, nyomban anarchista lett, és kivándorolt.
Sohasem heverte ki a háború sokkját. Életének hátralévő évtizede kétségbeesett útkereséssel telt. Hamar felhagyott a dadaista szövegekkel, politikai lapkommentárokat kezdett írni, Bakunyin hatása alatt. Hirtelen megtért a katolicizmushoz, majd misztikusokat tanulmányozva rejtélyes csillagvallásra váltott. Hugo Ball a kiutat kereste. Elvágyódott abból az elfajzott világból, ahol a megerőszakolt emberi beszéd szavai már semmit sem jelentenek. Ki akart lépni a tébolyodott korból, amelyben élnie adatott, naplójegyzeteit Menekülés az időből (Die Flucht aus der Zeit) címmel tette közzé. Gyomorrákban halt meg, negyvenegy évesen. Még épp jókor, hogy a folytatást már ne kelljen látnia.