Aligha vitatható szavakkal buzdította Orbán Viktor,a leendő szakmunkásokat országos versenyük nyitányán: "Ha jó vagy valamiben, akkor kérd el annak az árát." A kormányfői jótanács az egyik szociológiai gumicsontjának, a munkaalapú gazdaságnak a gyakorlatba átültetett változata, s az benne az újdonság, hogy túllép a kádári "Aki dolgozik, az boldogul" populizmusán. Ha csak éríntőlegesen is elfogadja azt, hogy a magasabb hozzáadott értéket a fogyasztók igyekeznek megfizetni. A miniszterelnök egy olyan időszakban fejtette ki álláspontját, amikor a fojtogató infláció szintre napról napra azzal szembesíti a családokat, hogy - az orbáni gondolathoz kapcsolódva - szívesen megfizetné a jobb minőségű árú árát, de egyre kevésbé lesz erre képes. Az Orbán Viktor által is észlelt gazdasági nehézségünk oka az egy kalap alá vett két „igazságtalanság”, a világjárvány és határaink közelében zajló háború. Mindezzel dacolva a Fidesz választási szlogenjét megtoldva, most már „méretes lépéseket teszünk, előre, nem pedig hátra”.
Orbán Viktor ciklusokon átívelő országlása során, miként most is, amikor a választások eredménye nyomán újabb négy évre kap mandátumot arra, hogy a Karmelitában döntsön a gazdaságfejlesztés irányáról, szinte mindig megfeledkezik arról, - ezt tette a szakmunkástanulókat buzdító beszédében is -,hogy a magas foglalkoztatási adatok elsősorban annak köszönhetőek, hogy a magyar munkavállalók közül legalább 300 ezren külföldön vállalnak munkát. (A KSH jelenleg mindössze 88 ezer főről tud, a valóságban legalább 300 ezren lehetnek.) Ezért könnyedén cáfolható a kormányfő állítása, hogy „nincs jobb (állás)ajánlat más országokban, mint nálunk”. Ha igaz lenne ez az állítása, akkor - akár a hiányszakmákban is, a magasabb bérek reményében - tömegesen jelentkeznének hazánkban felvételre az angolok, a németek vagy a magyar munkavállalók előtt egyre népszerűbb skandináv államok álláskeresői. A helyzet közismerten fordított. A kormányfő arról is mélyen hallgat, hogy 172 ezer hazai állást az Európai Unió gazdaságfejlesztési támogatásának köszönhetünk. Mivel a kohéziós támogatásokat Brüsszel hibernálta a kormány jogállamiságot sértő magatartása miatt, így egy darabig ezeknek a pénzeknek a gazdaságélénkítő hatására nem számíthatunk.
Három hét múlva Orbán Viktor egy olyan kormányprogramot nyújthat be, amely kerülni fogja a megszorításokat, a lakosságot éríntő adóemeléseket. Az uniós pénzek elmaradását egyrészt a gazdaság jól teljesítő szektorainak különadóztatásával, másrészt a lakosság jóléti kiadásainak lefaragásával fogják kompenzálni. Egyúttal kihasználják majd, hogy a vágtató infláció révén látványosan megnőnek a forgalmi adóbevételek, s erre egészen addig lehet számítani, amíg a magasabb árak miatt a családok látványosan vissza nem fogják a fogyasztásaikat. (S elkerülhetetlennek látszik újabb devizahitelek felvétele is.)
Nem kétséges, hogy mindenki, aki teheti a számára a "jó árat" fogja elkérni, hogy meg is kapja-e, ez a kormányfő gazdaságpolitikáján is múlik.