Két hónapja tart már a háború. Mit gondol, mi fog történni Ukrajnával?
Ukrajna előtt most két lehetőség áll. Vagy győzünk vagy meghalunk. Nincs harmadik variáció. Ez az utolsó összecsapásunk Oroszországgal, amely egyértelműen meg akarja semmisíteni Ukrajnát. Nincs más választásunk. Nekünk csak fegyverekre van szükségünk, mert mi tudjuk, hogy mit csinálunk. Motiváltak vagyunk. Ez a mi földünk. A mostani háború két eltérő kultúra háborúja. Az egyik kultúrát erőre és uralomra építették, a másikat a szabadság, a függetlenség és a méltóság iránti tiszteletre. A kultúra ugyanis nemcsak művészet. A kultúra arról szól, hogyan él egy társadalom, és hogyan találja meg a kapcsolódását önmagával és a világ többi részével. Kultúra nélkül egy nemzet sem létezhet. Oroszország pedig a történelem során már számos alkalommal meg akarta semmisíteni az ukrán kultúrát. Nemcsak az elmúlt húsz évben, hanem már az elmúlt négyszáz évben. Az 1920-30-as években például megölték a művészeket, a freskókat elpusztították és a könyveket betiltották.
A Biennálén kiállított „A kimerültség szökőkútja” című installációja fordított háromszögben elhelyezett tölcsérekből áll, melyekbe felülről víz folyik. Míg az első tölcsérbe még rendesen érkezik a víz, addig az alsó sorokba már épphogy csak csöpög. Mit akart ezzel szimbolizálni?
A művem a kimerültségről szól. Az emberiség kimerültségéről. Arról, hogy képtelenek vagyunk megvédeni a demokratikus értékeinket, hogy képtelenek vagyunk kiállni a totalitárius rendszerek brutális ereje ellen. Ez a kimerültség oda vezet, hogy a nemzethez és a társadalomhoz való kapcsolódás is kimerültté válik. A demokrácia a szabadságra, az emberi élet értékére épül. Ezek olyan alapvető elvek, melyek szükségesek a társadalom életéhez, és amelyeket most veszély fenyeget. Noha 2003-ban a saját művem iránt elvesztettem az érdeklődésemet, mert akkoriban Ukrajna éppen jó irányba fejlődött, 2010 táján sokat utaztam Európában, és éreztem az energia, a vitalitás hiányát. Úgy gondoltam, hogy a munkámat újra kell gondolnom, de nem helyi szempontból, hanem globális értelemben. 2014-ben, amikor kitört a háború, már bemutattam a mostani a munkámat, de akkor még nem folyt benne víz, mivel azt a múzeumban technikailag nehéz lett volna kivitelezni. Amikor viszont meghívást kaptam a Velencei Biennáléra, a kurátorokkal úgy döntöttem, hogy az alkotást már vízzel fogjuk bemutatni.
Mit csinált február 24-én?
Az invázió kezdetén Harkivban tartózkodtam, amikor viszont az oroszok elkezdték bombázni a várost, anyámmal, a lányommal és feleségemmel egy óvóhelyre menekültünk, miközben a fiam, az éttermének a konyhájában készített ételt az ukrán hadsereg önkénteseinek. A pusztítások során aztán úgy döntöttünk, elhagyjuk a várost, így az édesanyám most Bécsben él, a lányom és a fiam meg Ukrajnában maradt. Az installációmat közben az egyik kurátor, Maria Lanko szállította el az autójában egészen Bécsig, majd úgy döntöttünk, hogy kiállítjuk azt Velencében.
Hogy látja, mikor fogják Ukrajnát újraépíteni?
Nem tudom. Ez a háborútól függ. Az országunk és egész Európa jövője az ukrán fronton dől el. Az országot biztosan újra fogjuk építeni. De hogy mikor, azt nem tudom. Először is be kell fejeznünk a háborút, az orosz hadseregnek el kell hagynia Ukrajnát, a háborús bűnösöket pedig a nemzetközi bíróságnak el kell ítélnie, és utáni meglátjuk, mi következik. Pontosan ugyanannak a folyamatnak kellene lejátszódnia mint a második világháború után a németek esetében. Mert az oroszok szándéka pontosan ugyanaz mint az övék volt.
Rajzban mondják el
Ukrán művészek állították ki az orosz invázióra reagáló rajzaikat az 59. Velencei Képzőművészeti Biennálén, a Giardini területén. Az Ukrán Pavilon kurátorai által szervezett Ukrajna tér (Piazza Ucraina) nevű helyszínen olyan alkotásokat láthatunk, melyeket az ukrán művészek a háború kapcsán alkottak, majd osztottak meg a közösségi médiában. Az installációt, melynek oszlopain a képeket elhelyezték, Dana Koshima ukrán művész készítette, a közepén pedig egy homokzsákokból épített művet láthatunk, mely arra a háborús gyakorlatra utal, melyet az ukrán városok alkalmaznak, hogy megvédjék a köztéri alkotásaikat a bombázástól.
