Miért van ilyen sok gonoszság a földön? – énekelte hat ukrán lány a Nemzeti Színházban vasárnap este. A nézőtéren több ukrán zászlót is láttunk. Volt, aki egy ukrán nemzeti színű lepelt borítva hallgatta az Ukrán tűz című koncertszínházi előadást. Az előadók, a kijevi Dakh Színház Dakh Daughters formációjának tagjai a háború kitörését követően, március elején jöttek el Kijevből. Párizsban létrehoztak egy új produkciót, amely az orosz-ukrán háborúra reagál. Ezzel turnéznak Európában, voltak már korábban is Budapesten a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM-en). A fesztiválra érkeztek volna orosz és ukrán társulatok, de a történtek miatt lemondták a részvételt.
A találkozó szervezői azonban két ukrán produkciót mégis elhoztak Kijevből. (Így lett a vasárnap a Szolidaritás Ukrajnáért rendezvény napja.) Igaz az egyiket felvételről, mert délután levetítették az Ivan Franko Ukrán Nemzeti Dráma Színház A boldogtalan című a háború előtt nem sokkal bemutatott előadását. A vetítés után a rendező online nyilatkozott, és elmondta: a színházban egy folyosón ül és figyeli, mikor szólal meg a légvédelmi riasztó hangja. De nem adják fel, elkezdenek majd próbálni és szeretnének a katonáknak erőt adni és játszani.
A hölgyekből álló Dakh Daughters viszont már most is játszik, és a mostani új estjük nagyon megrázó, olyan az egész, mint egy véget nem érő sikoly. Amikor a színész-énekesek kijönnek a színpadra, a háttérben kivetítőn megjelennek a lerombolt ukrán városok képei. Villódzó videók romokról, áldozatokról, a döbbenetről. És megszólal a zene, a gyász dallamai megrendítően. A nézőtéren kisgyerekes ukrán családok könnyeznek. És ez így megy csaknem másfél órán át. A dalszövegek olykor líraiak, máskor kíméletlenül dühösek. A zene is olykor lágyabb, máskor fülsüketítően sokkoló. Mindezt nagyon profin, az arányokat jól eltalálóan állították össze, összművészetivé tették a bemutathatatlant. Az estet személyes történetek keretezték. Ilyenkor a lányok leültek a színpad szélére és hallgatták a bejátszott szörnyű személyes beszámolókat.
Az est utáni beszélgetésen a rendező Vlad Troickij arról szólt, hogy szerinte az orosz elnök szörnyeteggé vált, aki a vérre vágyik. Arról is beszélt, hogy nem érti, miként ismétlődhetnek meg a nyolcvan évvel ezelőtti események, amelyek szerinte most már a harmadik világháború kezdetét jelentik. Hogyan jöhetett létre az újbóli fasizmus? – tette fel a kérdést. Az egyik hozzászóló felvetette, hogy azok, akik a teremben ülnek hasonlóan gondolkodnak, de a magyar miniszterelnök korábban jó kapcsolatot ápolt Putyinnal. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója személyes szavakkal reagált. Szóba hozta családi kötődéseit, Kárpátalján született, első felesége két felnőtt gyereke édesanyja orosz, Kijevbe járt egyetemre, dolgozott már Moszkvában és Kijevben is, és nagyon sok orosz és ukrán barátja van. Ezt a háborút személyes kudarcának tekinti, merthogy a saját eszközeivel mindig hidakat szeretett volna építeni a két nép között, de ennek a mostani helyzetben nincs realitása. Szerinte nem lehet fekete-fehéren ítélkezni a magyar kormány munkatársairól sem. Egyetért Vlad Troickijjal, miszerint az, hogy embereket ölnek meg, az mindent felülír. Ilyenkor a szolidaritás az első - és hosszan megölelte a rendezőt. Az ukrán lányok kiáltása pedig bent maradt a fülünkben.
