Exkluzív interjút adott a Válasz Online-nak Volodimir Klicsko egykori bokszvilágbajnok, Vitalij Klicsko kijevi polgármester, szintén egykori bokszvilágbajnok testvére. A beszélgetésben Klicsko Európa részének nevezte Magyarországot, amely az Ukrajna által osztott demokratikus értékekkel rendelkezik, ám, mint mondta, azt tapasztalja, hogy hazánkat „úgyszólván lojalitás köti Oroszországhoz”. Álljanak a mi oldalunkra, és mi is az önökére fogunk! – kérte.
Ezzel kapcsolatban felidézi: így volt ezzel az elmúlt évtizedekben Németország is, Frank-Walter Steinmeier német elnököt emiatt nem is fogadták Kijevben, igaz, később „elismerte, hogy Oroszország részben a német külpolitika miatt válhatott mára azzá, ami”.
Látta, hogy Moszkva agressziója – amely nemcsak Európa egyik legnagyobb országának lelketlen rombolását jelenti, hanem az ukrán lakosság ellen elkövetett tömeggyilkosságokat, kínzásokat, erőszakolást – a Berlin által elkövetett hibákból is eredeztethető. Azért fontos, hogy beszélünk, mert ki kell mondanom: e lojalitást Magyarország részéről továbbra is érezni
– jelentette ki.
A kérdésre, miszerint ezt amiatt gondolja-e, mert Orbán Viktor április 6-i nemzetközi sajtótájékoztatóján nem nevezte meg egyértelműen a bucsai mészárlás felelősét, hanem független vizsgálatot sürgetett, és csak napokkal később ítélte az incidenst, Klicsko úgy válaszolt:
Mégis mit gondol, ki tehette? Ki szállt itt meg kit? Talán mi önmagunkat? Mi gyilkoltuk volna tömegével a saját lakosainkat, hogy aztán ország-világnak mutogassuk mást hibáztatva?
Ha bárki félrenéz, és eljátssza, hogy nem lát semmit, maga is passzív hadviselővé válik, és vér tapad a kezéhez – fűzte hozzá.
Az egykori nehézsúlyú bokszvilágbajnok Magyarországgal kapcsolatban megjegyezte, hogy sok barátja él itt. A kérdésre, hogy megkereste-e már egykori universumos csapattársát, Kovács „Kokó” Istvánt, azt válaszolta, hogy még nem. Klicskót meglepte az interjút készítő újságíró megjegyzése, miszerint Kovács nincs olyan rosszban Orbánnal, és ezzel kapcsolatban megjegyezte, nem tudott erről, lehet, hogy beszél is vele.
A németországi látogatásával (ahol a kijevi kormány képviseletében járt) kapcsolatos tapasztalatait firtató kérdésre Klicsko azt válaszolta:
A legfontosabb tapasztalat az volt, hogy bár a német kormány pártjai és a német emberek sokszor nem egységesek – a politika pedig gyakran eltávolodik a választóktól –, most mégis arról győződtem meg, hogy mindenki – a kormány és az emberek is – egységesen lépnek fel az orosz agresszió és Putyin »speciális katonai művelete« meg „nácitlanítása” ellen. A találkozóim után közzétettem egy rövid videót a Reichstaggal a háttérben, amelyben arról beszéltem: azonosak az elveink, a német himnusz szavai – egység, jog és szabadság – pedig a már említett téves oroszpolitika ellenére igazak. Főleg úgy, hogy a tévedést beismerték. Elejét kell vennünk az orosz imperializmusnak és Putyinnak a Szovjetunió visszaépítésére tett kísérleteinek. Ebben azonos fronton állunk a németekkel, és hálás vagyok nekik ezért.
Klicsko beszélt arról is, hogy saját szemeivel látta a meggyilkolt, ártatlan emberek holttestét Bucsában, Hosztomelben, Irpinyben.
„Speciális művelet?” Háborús bűn ez és népirtás!
- mondta.
Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az orosz erők Mariupolban foszforbombát használtak, Harkivban kazettásakat, lakónegyedeket tartanak tűz alatt. A hazugságaik pedig folyamatosan lelepleződnek. Igazságot kell szolgáltatni az elkövetett bűnökért, máskülönben – látjuk a történelemből – megismétlik őket – fogalmazott.
A kérdésre, hogy mi volt az első gondolata Bucsában, Klicsko azt mondta:
A halálnak csendje volt. Fiatalok hevertek az utcákon, egy család autóján tank hajtott át, a végtagok még a kocsiban. Másokon kínzás nyomai. Főbe is lőtték őket. Nem akarok mindent felidézni abból, amit láttam, de a bűnökre bizonyítékok vannak. Azok a képek, az a szag… Totális pusztítás. Nem emberi dolgok ezek, hanem a gonosz képei. Bárhol felbukkanhatnak. Azt gondolják, Önökhöz nem érhet el? Meglehet, tévednek.
Azzal kapcsolatban, hogy miért nem jutott még eszébe politizálni (noha a bátyja, Vitalij évek óta ezt teszi), azt mondta:
Aktivista vagyok, mindig is az voltam. A háború előtt gyakran mondogattam, »egy családban elég egy politikus«. Most azonban – bár tényleg nincs hivatalos megbízatásom – belátom, hogy a munka, amit jelenleg végzek, nagyon is politikai. Azt próbálom képviselni, ami összeköt minket. Sokan azt hiszik, a vallás, a nemzetiség, a bőrszín az, ami elválaszt, de most kiderült: valójában a szeretet és a gonoszság között húzódik a határvonal. Ez a kettő ugyanis mindig fennmarad, és harcol egymással. Mint most, Ukrajnában. Élni akarunk felemelt fővel, nem pedig térden csúszó rabszolgák lenni.
Az interjúban felidézik, hogy Klicsko még a háború kitörése előtt, február 2-án csatlakozott a kijevi területvédelmi dandárhoz. A kérdésre, hogy parancs esetén fegyvert fogna-e, azt válaszolta: Mit gondol? Naná! Amikor az oroszok Kijev körül állomásoztak, voltam is a frontvonalon.
A kérdésre, hogy mit csinálnak a háború után, azt mondta:
Erősebbek leszünk, mint valaha (…). Támogatásra van szükségünk: katonaira, pénzügyire, humanitáriusra. Amíg nincs vége a háborúnak, nem lehet belőlük elég. Álljanak a mi oldalunkra, és mi is az Önökére fogunk! És higgyenek nekem: minden támogatást vissza fogunk adni! Többszörösen. Csak segítsenek befejezni a háborút – mert Önöket is védjük attól a gonosztól, amely az országunkra tört!
