„Aki eleget térdel és nyal, annak halleluja, a többieknek meg coki” – hangzik el Miskolcon a Tartuffe című előadásban, amely a színlap szerint Molière nyomán szabadon jött létre. Mint azt az idézett mondat is bizonyítja, tényleg szabad lett a szöveg, annak ellenére, hogy elhangzik: 1664-ben játszódik XIV. Lajos korában, mégis úgy érezzük, ez rólunk szól. Nem csak azért, mert Orgon kastélyokat épít, és a vagyonát kiszervezi alapítványba, hanem mert arra mutat rá, amit nap mint nap tapasztalunk, vagyis hivatkozunk keresztényi hitre meg minden ilyesmire, miközben a tetteink teljesen más irányt vesznek. Rusznyák Gábor rendező jegyzi a díszletet és a szövegátiratot is. Az adaptációból tényleg érezni a szabadságot, ez azért is jó, mert nagyon sok a darabban a játék. A : nevekkel, a szituációkkal, a viccekkel, a beszólásokkal. Az elején egy színházi előjátékot kapunk, ez meg is adja a hangulatot. Aztán jön a Pernellle asszonyt játszó Máhr Ági és olyan kacagtató, mégis dühvel teli monológot ad elő, hogy kifejezetten kedvet kapunk a folytatáshoz. Egy eltartüffösödött világ látlelete bontakozik ki, és ahogy egyre mélyebbre jutunk, úgy válik szinte maró kabarévá az előadás. Kiderül, mindig akad újabb és újabb dramaturgiai fordulat, de ezek a megoldások nem erőltettek, csak mindig tovább mennek a keresztényi képmutatást leleplező megállíthatatlan útvesztőn.
Harsányi Attila, mint Tartuffe gyakorlatilag egy gátlástalan bűnöző, tudatos technikával dolgozik, de már a látszatra sem ad. Igyekszik mindenkit megnyerni, megdumálni, ha pedig akadály adódik, azt rugalmasan kezelni. A végén elbukik ugyan, de csillogó flitteres öltönyben egy kis időre visszatér és bravúrosan előad egy régi táncdalt. A celeblét összemosódik a Tartuffe-léttel.
Orgonként Görög László megpróbál jó útra térni, de a görcsös igyekezete lesz a veszte. Magát vakítja meg, és erről még akkor sem eszmél, amikor már a saját szemével látja, hogy milyen csapdába esett. Czakó Julianna Elmirája nemcsak a hajkölteményével tűnik ki, hanem azzal, hogy a saját eszközeivel szeretne rendet tenni. A nőiességét is beveti, hogy célt érjen, ám túl nagy a baj ahhoz, hogy ez simán menjen. Orgon gyerekei Marianne (Prohászka Fanni) és Damis (Tegyi Kornél e.h.) hiába és későn lázadnak. A szokásosnál nagyobb szerepet kap a történetben a házvezetőnő Dorine, akit Czvikker Lilla erőteljesen rajzol meg, hogy a végén Valérral együtt (Börcsök Olivérrel) Tartuffe leleplezésében is tevékeny szerepet kapjon. Keresztes Sándor Lojális Ignácként szintén fontos dramaturgiai figurává válik.
A miskolci Tartuffe nagyon nevettető, tele fanyar ízzel és jobb pillanataiban fájó korképpé teljesedik.
Infó:
Moliere Tartuffe
Miskolci Nemzeti Színház
Rendező: Rusznyák Gábor
