Vasárnap este 19 órakor nagyon ráijesztettek Emmanuel Macronra. Bár az összes urna lezárásáig, 20 óráig törvénytelen és büntetendő bármiféle exit pollt közzétenni, az országon kívül ez a szabály nincs érvényben, így Svájcban és Belgiumban él francia ajkú lakosság ilyenkor már olvashatja az első esélylatolgatásokat. Közzé is tették az első állítólagos exit pollt, amely szerint Macron és Le Pen 24-24 százalékon áll. Párizsban azonban mindig figyelmeztetnek arra: kizárólag azt a felmérést vegyék alapul az emberek, amit hivatalos forrásból tesznek közzé. A 20 órás jóslat már sokkal kedvezőbb volt Macron szempontjából, öt százalékos fölényt jósolt neki Le Pennel szemben, ami visszatükrözte az utolsó közvélemény-kutatási adatokat.
A vasárnapi francia első fordulót megelőző választási hadjárat nem volt szokványos. Macron keveset kampányolt, az indulását is szinte az utolsó pillanatban jelentette be, és alig foglalkozott belpolitikával az Ukrajna elleni orosz agresszió árnyékában. Marine Le Pen viszont humanista jelöltként lépett fel, aki az emberek megélhetéséért aggódik, az infláció, az energiaárak emelkedésének szorításában.
Ahhoz képest, hogy Macron voltaképpen csak egy héttel a voksolás előtt tartott igazi kampánygyűlést, a 28 százalék körüli eredménye nem rossz, s még mintegy négy százalékot javított is 2017-es eredményéhez képest. Mégis sokkal nehezebb második fordulóra számíthat Marine Le Pen ellen, mint öt éve. Akkor még létezett az úgynevezett republikánus front. Ez azt jelenti, hogy a kétfordulós választások során, legyen az parlamenti, államfői vagy helyhatósági, a második forduló előtt a jobb- és baloldali demokratikus erők összefognak a szélsőjobboldali jelölt ellen. A republikánus frontra először 1980-ban volt szükség. Az ilyen együttműködést elsősorban a baloldalon szorgalmazzák. Hatékonyságát ugyan már korábban is megkérdőjelezték, de most egyértelműen segítené Macront.
Mára azonban a republikánus front összeomlott. Marine Le Pen sokak számára elfogadható jelöltté vált, különösen azóta, hogy nem követeli Franciaország kilépését az Európai Unióból. Az egyes jelöltek szavazótábora ráadásul nem homogén, hiába szólítaná fel híveit a szenzációs eredménnyel, majdnem 22 százalékkal a harmadik helyen végzett Jean-Luc Mélenchon arra, voksoljanak Macronra, ezt aligha teszik meg. Ugyan a baloldal, kivált a radikális bal számára a szélsőjobb jelenti a legnagyobb veszélyt, Mélenchon szavazói közül sokan nagyobb ellenségnek tartják Macront, az „elit” jelöltjét, mint Marine Le Pent, ráadásul a radiális bal és a radikális jobboldal programja között több átfedés is van. Ugyanez a helyzet Valérie Pécresse-szel, a gaullista Republikánusok katasztrofálisan szerepelt, mindössze öt százalékot szerzett elnökjelöltjével is. Ugyan már a választás után figyelmeztetett arra, meg kell akadályozni a szélsőjobboldali fordulatot, és – amint rámutatott – Marine Le Pen győzelme nyomán „elsüllyedhet” Franciaország, azok, akik rá szavaztak, aligha követik az intelmet. A párt szavazótábora nagyon megosztott Macron és Le Pen között, sőt, inkább utóbbi felé húz. Másrészt Pécresse-nek nincs igazi tekintélye a politikai erő szavazói körében, röviddel azelőtt lépett vissza a jobbközép tömörülésbe, hogy tavaly decemberben őt tették meg a Republikánusok elnökjelöltjének.
A republikánus frontra tehát nem hagyatkozhat Macron, így harminc százalékkal biztosan nem nyer szélsőjobboldali kihívójával szemben úgy, mint 2017-es viadaluk alkalmával. Az előrejelzések is fej fej melletti küzdelmet jövendölnek a második fordulóban, valamivel ugyan Macront látják esélyesebbnek, de ebből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, nagyon sok függ attól, ki hogyan kampányol jövő hét vasárnapjáig és ki hogyan szerepel a televíziós vitában. Öt éve ez is Macron felé billentette a mérleg nyelvét, sokkal felkészültebb volt Marine Le Pennél, utóbbi azóta pótolta a hiányosságait, így a szemtől szembeni megmérettetésen is szoros csata várható.
Macronnak most tehát két hete van arra, hogy igazi kampányt folytasson. Az első eredmények közlése után, vasárnap este figyelmeztetett arra, még semmi sincs lefutva, hiába végzett Marine Le Pen előtt, a második fordulóban még minden lehetséges.
Miben változtathat Macron? Az első forduló előtt kerülte a többi elnökjelölttel szembeni nyílt konfrontációt, igyekezett pozitív kampányt folytatni, most azonban támadóbban lép fel kihívójával szemben és várhatóan kíméletlenül rámutat ellenfele programjának visszásságaira és arra, hogy Marine Le Pen ígéreteinek megvalósítására nincs meg a fedezet az államkasszában.
Erre utalt vasárnap esti beszédében is.
„A következő napokban arról szeretném meggyőzni az embereket, a mi programunk sokkal jobban reagál a kor félelmeire és kihívásaira, mint a szélsőjobboldalé”– jelentette ki.
Macron tanácsadói szerint az elnöknek saját programjára kell koncentrálnia, kiemelve természetesen Le Pen elképzeléseinek fenntarthatatlanságát. „Le Pen olyan ígéreteket tesz, amelyeket vagy nem lehet finanszírozni, vagy amelyek már léteznek” – mutatott rá az elnök pártjának egyik képviselője. „A programja hibák sorozata. Minden nap emlékeztetünk is erre” – folytatta. A hátralévő kampánynak az is fontos eleme lesz, hogy Macronék Marine Le Pent Vlagyimir Putyin szövetségesének állítják be, amúgy teljes joggal, hiszen a politikus még röviddel az Ukrajna elleni agressziót megelőzően is az orosz elnököt méltatta.
Macronnak azonban egy másik ellenféllel szemben is meg kell küzdenie: azokkal, akik elfordultak a politikától. Az első fordulóban 26,5 százalék volt a távolmaradók aránya. Komoly veszélyt jelentene számára, ha a második körben ennél is kisebb lenne a részvétel. Érzékelve a veszélyt, hívei előtt rámutatott:
„A vita, amelyet a következő két hétben folytatunk, döntő jelentőségű az országunk és Európa számára”.
Veszélyt jelenthet Macron híveinek túlzott elbizakodottsága is. Hiába jósolnak a közvélemény-kutatók 2-8 százalékos előnyt számára a második fordulóban, valójában az elnök támogatói még mindig nem hisznek egy olyan forgatókönyvben, amely szerint végül Marine Le Pen győzne. Úgy vélik ugyanis, hogy azok, akik az első körben nem a két első helyezettre adták a voksukat, a második felvonásban inkább szavaznának a „kisebbik rosszra”, azaz Macronra.
Az elnök pártja szórólapok gyártásába kezd, kicsit másolva Mélenchon kampányát. Ebben kiemelik a két elnökjelölt programja közötti legnagyobb különbségeket. „Valódi konfrontációra törekszünk, minden egyes témát illetően” – közölte egy kormánypárti honatya.
Emmanuel Macron és stábja arra összpontosítja majd erőfeszítéseit, hogy bebizonyítsa: Franciaországot az elmúlt öt évben sokkal jobban irányították, mintha Marine Le Pent választották volna meg 2017-ben. „A mi kihívásunk az, hogy leleplezzük, milyen lett volna Le Pen, ha ő lett volna az elnök” – hangoztatta a kormányzó többség egyik vezető tagja. „Mindenben rossz irányt választott volna” – tette hozzá.
Mélenchon szenzációja, a szocialisták Waterloo-ja
A választás szenzációja egyértelműen Jean-Luc Mélenchon. A baloldali radikális Elégedetlen Franciaország (FI) elnöke csak hétfő hajnalban ismerte el, hogy nincs esélye a második helyre, addig nagyon szorosan tapadt Marine Le Penre. Egyetlen közvélemény-kutató sem jósolt számára 22 százalékot. Mélenchon azok jelöltje, akik elutasítják Macront és Le Pent is. Bár közvetlenül nem szólított fel a hivatalban lévő elnök támogatására, sokatmondóan azt közölte: el kell utasítani a szélsőjobb hatalomra jutását. Mélenchon magas támogatottsága intő jel a 65 év felettiek körében nagyon jól szerepelt Macron számára. A 18-24 éves korcsoportban Mélenchon 34, a 25-34 év közöttiben pedig 31 százalékot szerzett. Macron az előbbi korcsoportban második, az utóbbiban pedig csak a harmadik lett. A baloldali jelölt a Párizs környéki Ile-de-France régióban végzett az élen.
Éric Zemmour hét százalékos eredménye óriási csalódás számára, tavaly ősszel több felmérés még a második helyre tette. A kampánya azonban nem sikerült jól, túlzottan az ideológiára helyezte a hangsúlyt, kevésbé volt érthető a szegényebb és iskolázottlanabb rétegek számára, mint Le Pen. Zemmour a második fordulóban nem meglepő módon Le Pen támogatására szólított fel.
Valérie Pécresse, a Republikánusok elnökjelöltje számára mondhatni korszakos kudarc, hogy az öt százalékot sem érte el. Az ő eredménye a tradicionális pártok teljes csődjét is jelzi. Maga Pécresse közölte, hiányoztak a források választási hadjáratához, s ő maga is eladósodott. Egyúttal Macron támogatását kérte.
Yannick Jadot, a zöldek jelöltje előválasztáson szerzett jogot az elnökválasztáson való indulásra, de neki sem sikerült megszereznie az öt százalékot. Bár elutasítottsága csekély, sokan azok közül, akik rá szavaztak volna, végül inkább az esélyesebb Mélenchon neve mellé tették az ikszet. Jadot is Macront támogatja.
A többi jelölt a négy százalékot sem érte el, de külön érdemes foglalkozni a szocialisták jelöltjével, Anne Hidalgo párizsi polgármesterrel, és 1,7 százalékos eredményével. Ez az eredmény a szocialisták Waterloo-ja, félő, hogy a párt eltűnik a francia politikai palettáról. Ez esetben másodlagos, hogy Hidalgo is arra szólította fel híveit, Macronra voksoljanak a második körben.
Csaknem az összes szavazatot megszámolták, két hét múlva jön Emmanuel Macron és Marine Le Pen döntő harca