Előrebocsátom: szívesen viseltem a kockás inget a pedagógusdemonstrációkon, tartottam a 2011-ben alapított Hálózat a Tanszabadságért mozgalom hatszirmú virágot ábrázoló tábláját, felszólaltam a Hívatlanul megmozdulásain. Azonosultam kollégáim panaszaival és iskolakritikájával, szolidárisan kísértem munkahelyem kapujához sztrájk idején a tanítványaimat. Elhatározott szándékom az oktatásügyet változtatni nem csorbult, s a tiltakozásban mindig jelen volt a pedagóguskollégáim jobb anyagi és szellemi (lelki) jól-létéért vállalt kiállás, ideértve az iskolák autonómiája és egy jó alaptanterv követelését is.
Ám az április 3-iki választási dráma tanulságain gondolkodva mégiscsak meg kell kérdeznem tanártársaimtól: megtettek-e mindent?
A közgazdasági ismereteket tanító kollégák kellőképpen elemezték-e tanítványaikkal a felduzzadt államadósság, az infláció várható következményeit?
Történelemtanárok! Megtanítottatok-e mindent a demokrácia bölcsőhelyeiről, a diktatúrák természetrajzáról?
Társadalmi ismereteket tanítók, elemeztétek-e a magyar állam parlamenti választásainak tanulságait, az alkotmányosság elemi szabályait, a társadalom kettészakadásának társadalomlélektani következményeit?
Etikatanárok, esett-e szó óráitokon a helytállás, a bátorság, a tisztesség, a tolerancia normáiról? Médiatanárok, tárgyaltátok-e a médiahazugságok elleni immunitás esélyeit?
Irodalomtanárok, kellő érzékenységgel vezettétek-e óráitokat, amikor Móricz Kis Samu Jóskáját, Ady Magyar jakobinus dalát, József Attila Levegőt-jét, Radnóti Miklós Eclogáit, Lakatos Menyhért novelláit vagy éppen az Antigonét vagy Shakespeare királydrámáit tanítottátok? Moliére Tartuffe-jéról nem is beszélve.
Félek, hogy nem. Félek, hogy a magyarországi választópolgárok tudásából – immár több generáción át – mindez kimaradt.