Ebben az utolsó csatlós dologban elég jók vagyunk. Megy nekünk, mint a vízilabda. Van hozzá tehetségünk, vannak hagyományaink és szerencsére viszonylag kicsi a konkurencia. Minden adott az újabb sikerhez, úgyhogy most a választópolgárok többségének legnagyobb örömére Putyin oldalán leszünk a végsőkig kitartó vesztes.
meghívták Budapestre az orosz, az ukrán és a francia elnököt, meg a német kancellárt. Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy nem jönnek. Egy blöff a sok közül.
A Kreml szóvivője néhány napja azzal nyugtatgatta az orosz kőolaj- és földgázexport ellehetetlenülésétől tartó oligarchákat, hogy Moszkvának megvannak a maga barátai az Európai Unióban. „Nem mondjuk meg, hogy kik azok, de vannak” – cselezett huncut mosollyal szőke bajuszkája alatt a ravasz Dmitrij Peszkov. Nem kellett sokat találgatni, kire célzott, az illető már szerdán feltette a kezét: Én! Én! A budapesti orosz nagykövet meg is dicsérte Magyarország - mint mondta - „nehézsúlyú” kormányfőjét. (Már amennyiben ez az ő esetében dicséret és nem rosszmájú kajánság.)
Nagyon úgy néz ki, hogy Magyarország meg fogja vétózni az orosz energiahordozók importjának európai tilalmát. Az orosz költségvetés most napi 5-800 millió eurót kap az EU tagállamaitól, Putyin ebből finanszírozza az Ukrajna elleni háborút, miközben hol atomfegyverrel, hol kiéheztetéssel fenyeget mindenkit, aki nem fogja be a pofáját. Ránk nem lehet panasz, mi befogjuk, úgyhogy a jelenleg leginkább háborús bűnök kapcsán emlegetett orosz elnök föl is hívta a választások győztesét. Ennek kapcsán a Kreml közleményben biztosított mindenkit arról, hogy a két ország kapcsolatai továbbra is a kölcsönös előnyök alapján fejlődnek. Putyin továbbá „elvi alapon értékelte a kijevi rezsim által Bucsában elkövetett durva és cinikus provokációt”. Arról nem tudni, hogy mit szóltak ehhez a vonal másik végén, mindenesetre
Mindenkinek világos, hogy Putyin nem Ukrajna, hanem a nyugati civilizáció ellen visel háborút. Az Európai Unió pedig egyelőre két olyan embert pénzel, aki a vesztére tör.