Ismerjük el: az ellenzék kommunikációja nem volt sikeres. A jelenlegi törvényi és média háttér okán nem csupán kampány-menedzserre, de valóban hozzáértő kommunikációs szakemberekre is szükségük lett volna. Olyanokra, akik a kommunikációt nem a politikai marketing eszközeként, hanem önálló tudományként kezelik. Akik felismerték volna, hogy itt kríziskommunikációra, karaktergyilkosságokra adandó válaszokra van szükség, amikor az ellenzéknek meg kell szólalnia. Hiszen ez a médiakörnyezet, ez a választási törvény, a Fidesz felé lejtő pálya maga a krízis. Az ellenzék bármely szereplője, legyen az vezető vagy képviselőjelölt, mind egy-egy karaktergyilkosság potenciális esélyese, még ha olyan ártatlan is, mint a ma született bárány.
Adott egy nehezen kezelhető, hátrányos helyzet: nehéz eljuttatni az „árut”, az ellenzéki programot, szándékot, üzenetet, a cáfolatokat az emberekhez. Erre mi történik? Mindent a szokott langyos módon, a tévesen hatékonynak hitt módszerekkel kommunikálnak. Azt hiszik, elég az internet, mert sok embernek van okostelefonja. Azt hiszik, elég a Facebook, mert úgyis mindenki azon lóg. Nem, nem mindenki! Egyrészt sokan nem tudják megfelelően használni ezeket az eszközöket – főleg vidéken, a koruk vagy az aluliskolázottságuk miatt -, másrészt az internetes kommunikáció egyik hibája az, hogy túl készségesen szolgálja ki a felhasználót, és információs buborékba zárja. Ha nincs igény az önálló tallózásra, akkor a rendszer csak a leggyakrabban nézett forrásokat teszi a felhasználó elé, és nem jut el más az emberekhez, csak amit amúgy is szívesen olvasnak, látnak, vagy amitől a leginkább rettegnek.
Tökéletes lehetőség ez a pszichológiai manipulációra. Különösen, hogy a rengeteg álhír, rémhír akadálymentesen terjed a véleményszabadságra hivatkozva, és a szolgáltatók nem igazán tudnak ezzel a problémával mit kezdeni. Ezt a jelenséget is meg kellene tanulni kezelni az ellenzéknek. A másik hiba a Gutenberg-galaxis, azaz a nyomtatott szó „leírása”. Igenis, szükség lett volna nyomtatott sajtóra, de szervezetten, huzamosan, nem csak az utolsó hetekben. A kistelepülésekre másként nem jut el más információ, csak ami a „királyi” médiától származik. De a vidéki kisember még újrahasznosítja a papírt, azaz zöldséget pucol rajta, csomagoló anyagnak használja, begyújt vele. És közben megakad a szeme a rajta lévő szövegen! Ez is lehet eszköze az ismétlésnek, rögzítésnek.
De a szóbeli kommunikáció is elég hiányos volt. Az, hogy kiállunk a piac sarkára és várunk, a legrosszabb módszer. A bizonytalanok, de az állásukat féltő biztos ellenzéki szavazók is nagy ívben elkerülik ezeket a standokat. Félnek. Egy zárt helyen könnyebben megjelennek, ezért hasznosabb lenne fogadóórákat, a helyi témákról, problémákról szóló tájékoztatókat tartani a számukra. S mindezt rendszeresen, négy éven keresztül.
A karaktergyilkosságok megelőzését, kezelését a megfelelő, tiszta hátterű, még nem elhasználódott emberekkel kell kezdeni. Tehát szükség van új arcokra, gondosan kell kiválasztani a képviselő jelölteket, és profi módon felépíteni őket. A rágalmakat széles körben tisztázni kellene, adatokkal, tényekkel bizonyítani a hazugságot, és visszairányítani a feladónak. Ha olyan súlyú a rágalom, akkor jogi úton is lépni kell, és arról széles körben, folyamatosan tájékoztatni. Erre jó technikák, kiváló szakemberek vannak Magyarországon is.
Húsz évvel ezelőtt azt mondtam egy éppen választást vesztett polgármesterjelöltnek, hogy a kampány a választást követő napon kezdődik. Nem hitte el. Pedig a Fidesz ezt csinálja, hatékonyan.
Ezt a módszert át kellene vennie az ellenzéknek is. Már ma el kellene kezdeni tárgyalni, szervezni, építeni, és minden lehető formában beszélni az emberekkel. Nem csak a választások előtt szűk egy évvel kapkodni. Makacsul ott kellene lenniük a közbeszédben – helyi szinten is, és ehhez aktív emberekre, programokra van szükség.
Tömören azt is mondhatnám, kommunikálni kellene mindenkivel a saját nyelvén, a saját elérési útján. Ehhez viszont akarat, tudás, szakértelem kell. Ideje lenne megkeresni a hozzáértő szakembereket.